Eltelt a másfél év


Még február elején letelt a másfél év szabadság, amit eredetileg "engedélyeztünk" magunknak. Rengeteg élményben volt részünk ennyi idő alatt. Bejártuk észak-Európát autóval, kertes házba költöztünk egy faluba, Ádám felépült egy Achilles-ín szakadásból, majdnem két hetet töltöttünk egy kenuban a Dunán, tettük jó pár rövidebb utazást Európa különböző részein, aztán jött 5 hónap Amerikában.


Kicsit túlnyújtottunk végül a másfél évet, úgy gondoltuk még megérdemlünk egy nyári szünetet vidéken és próbáltunk kitalálni valamit, mihez kezdjünk a nekünk hatalmasnak számító földterülettel, amihez hozzájutottunk év elején. Nagyon élvezzük a vidéki életet a kertes házban, mégha a kertészkedéssel és főleg a ház körüli teendőkkel néha meg is gyűlik a bajunk.

Első évben még túlnőtt rajtunk a munka
Volt mikor hosszúnak tűnt 6 hét vagy épp 5 hónap távol ettől az otthontól, de azt hiszem, ha lehetne, most, hogy már pihentünk egy kicsit, én ismét nekivágnék egy újabb utazásnak, egy nagy kalandnak.


Most viszont másféle kalandok várnak ránk. Ismét meg kell szoknunk a budapesti levegőt és a munka világát. Ez is érdekes lesz, csak más módon. Könnyebb lesz viszont beleszokni azzal a tudattal, hogy mekkora utazáson vagyunk túl, hogy meg tudtuk csinálni, amit elterveztünk, immár több, mint két évvel korábban.

Az országok, amikben jártunk a "másfél év" alatt
Még mindig emésztgetjük a két év alatt történt eseményeket, sűrűn jutnak eszünkbe vicces, szép vagy épp rosszabb élmények.

Össze is állítottam egy kis listát ezekből:

Legbüszkébbek arra vagyunk, hogy baleset, káresmény nélkül, egészségesen megúsztuk az 5 hónapos amerikai utunkat.
Leghihetetlenebb élményünk a hajózás volt a hatalmas óceánjárókon.
Legemlékezetesebb események a kosárlabdameccs volt Miamiban és a rodeó Arizonában.
Legfélelmetesebb az volt, mikor ránk szakadt a trópusi vihar Rióban, a karnevál előtt.
Legfinomabbakat Brazíliában ettük, a reggeliket a friss gyümölcslevekkel és az ottani ebédeket-vacsorákat emlegetjük legtöbbet.
Legsportosabb a hollandiai utunk volt, ahol 5 napon keresztül bicikliztünk és a 10 napos kenuzás a Dunán.
Legtöbbet a hat hét alatt sátraztunk észak-Európában, de itt is lett elegünk ebből egy kicsit, mikor majd megfagytunk a sátorban egyik hajnalban 5 fokban - egyik legkellemetlenebb és legviccesebb emlék.
A legjobb pillanat nekem talán az volt, mikor San Franciscóba érkezésünk másnapján végre tudatosult bennem, hogy most tényleg megkezdődik az eltervezett nagy utazásunk.
A legszebb helyek, amerre jártunk, Paraty és környékén voltak, Brazíliában.
Ahova viszont a legjobban visszavágyom, az az USA. Remélem minél hamarabb sikerül majd egy újabb hosszabb túrát terveznünk ide.



Nekünk nagyon sokat adott ez a néhány hónap, szerintem mindenkinek időt kellene szakítani a dolgos hétköznapok között, hogy pár hetet, hónapot azzal töltsön, ami igazán érdekli és így feltöltődve térjen vissza ismét a napi rutinba.

Előző
Vége

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések