Megálló New York-ban!!

Március 5-én elérkezett a hazaindulás napja. Egyrészt már nagyon vártuk is, hogy végre megint otthon legyünk, saját ágyunkban alhassunk, legyen egy kis állandóság a napjainkban, másrészt viszont furcsa érzés volt, hogy véget ér az utazásunk. Volt időnk felkészülni arra, hogy kalandjaink befejeződnek és újra belecsöppenünk az otthoni életbe, mert 3 napig tartott mire hazaértünk.

Kilátás Manhattan déli részére

Januárban kezdtük el nézegetni a lehetőségeket, hogy hogyan jutunk majd haza. Még nem volt semmi sem biztos. Se az, hogy február végén vagy március elején induljunk-e haza, se az, hogy rögtön megyünk-e haza, vagy inkább még megállunk egy-két hétre Európa déli részén, mielőtt a még hideg és kopár Magyarországra visszaérünk, se az, hogy Európában pontosan hová érkezünk. Csak annyit tudtunk, hogy Rio de Janeiroból akarunk hazaindulni és egy megbízható légitársaságot kerestünk, jó áron, akiknél nem kell tartani, hogy baj lesz, ezen a hosszú úton. Nekem legalábbis némileg megnyugvást jelent, ha nem egy afrikai vagy dél-amerikai légitársaság gépén kell átszelni az Atlanti-óceánt. Mert persze ezek voltak az első, legolcsóbb találatok, amikkel szembetaláltuk magunkat, Rio-ból Lisszabonba. Mivel ezekben nem bíztunk, már majdnem lefoglaltuk a kétszeres áron kínált jegyeket a TAP egyik járatára, mikor egy Google-os keresés kihozott egy izgalmas lehetőséget. New Yorkon keresztül fele áron utazhattunk Rio-ból Párizsba az American Airlines gépein. Az ár is nagyon tetszett, de még inkább lázba hozott, hogy így New Yorkot is megnézhetjük. Az átszállási idő ugyanis nagyjából 10 óra volt, tehát egy villámlátogatás is belefért Manhattanben. Reménykedtem abban is, hogy esetleg a már megvásárolt jegyen lehet változtatni és a NYC-Párizs járatot át lehet rakatni későbbre, de sajnos úgy tűnt, hogy ez nem lehetséges. A március elejei időpont miatt viszont az is eldőlt, hogy Párizsban nem maradunk, mert ott nem érdemes melegre számítani, viszont egy éjszakát még ott is el kellett töltenünk, mert a repülőjegyünket az érkezést követő napra foglaltuk, hogy ha Rio-ban trópusi vihar vagy New York-ban hóvihar miatt késünk esetleg, akkor is elérjük a gépünket Budapestre.

A híres new york-i sárga taxik

Szerencsére az utunk eseménytelen volt. Bár Dél-Amerika felett elég sűrűn rázkódott a gép, de legalább a new york-i hóvihart épp egy nappal elkerültük, így hó már nem, de fagyos, hideg idő az várt minket Manhattanben. Felszálláskor 30 fok felett volt a hőmérséklet Rio-ban, aztán mikor másnap reggel a John F. Kennedy reptéren landoltunk, -7 - -8 körüli hideggel találtuk magunkat szembe. Meglepően gyorsan bejutottunk az országba, aztán próbáltunk annyi réteget magunkra venni, amennyit csak tudtunk. Nagy választékunk nem volt meleg ruhákból, mert ilyen hidegre nem készültünk fel, igyekeztünk elkerülni eddig a fagypont körüli hőmérsékleteket. Leadtuk a táskáinkat a csomagmegőrzőben, aztán irány a new york-i metró. Tudtuk, hogy sok minden nem fog beleférni ebbe a pár órába és akkor még mínuszokra nem is számítottunk, de ahhoz képest nagyon jól telt ez a kis idő.

Rockefeller Center

Manhattan East Midtown negyedét választottuk, mert ezt könnyű volt a metróval elérni és több olyan ikonikus látványosság is van ezen a részen, amit örömmel megnéztünk. A Times Squaretől pár saroknyira szálltunk le a metróról, így legelőször odamentünk. Mivel még mindig nagyon alacsony mínuszok voltak, nem sokat időztünk a téren, csak pár fotót lőttünk lefagyott ujjakkal, majd gyorsan beültünk melegedni egy közeli helyre és enni egy jó kis amerikai reggelit – bacont és rántottát palacsintával.

Time Square

Innen hatalmas felhőkarcolók között jutottunk el a Rockefeller Centerig, amelyikben a Top of the Rock kilátó működik. A Rockefeller Center épülete szerintem arról a leghíresebb, hogy ennek a felhőkarcolónak az építéséről készültek azok a sokszor látható képek, amelyeken a munkások a magasban dolgoznak, beszélgetnek, vagy csak pózolnak a kamera előtt. Ide készültünk fel, hogy beláthassuk egész Manhattant. Így ha esetleg többet nem jutunk el a Nagy Almába, akkor is láttuk már az egész várost. Erős túlzással. De tényleg lenyűgöző volt a látvány és hiába volt a kellemetlen idő, a kilátás így is jó volt. Láttuk a hatalmas Central Parkot, a Chrysler buildinget a fényes kupolájával, a távolban az apró Szabadság-szobrot, a felhőkarcolók közül kitűnő jellegzetes Empire State buildinget és még megannyi felhőkarcolót, amik innen fentről úgy néztek ki, mint a Legók. Odafenn még egy kis havat is láttunk, ami emlékeztetett rá minket, hogy még ha fázunk is, milyen szerencsénk van, hogy nem egy-két nappal korábban érkeztünk, ha egyáltalán leszállt volna akkor a gép. De városnézés biztos elmaradt volna.

Top of the Rock kilátó

Még megnéztük az épület aljában elhelyezkedő korcsolyapályát, aztán mentünk tovább a Grand Central Terminal-ig, Manhattan híres vasútállomásáig. Útközben elhaladtunk a híres new york-i könyvtár mellett is – New York Public Library. A vasútállomásnak az a része, ahova először érkezünk, jobban hasonlít egy piacra, mint állomásra, de még azért megvan a régies hangulata. Az állomást 1913-ban nyitották meg, azóta az egyik legnagyobb lett a világon, bár nagy része föld alatt van, így ez nem igazán feltűnő. Mi az információs pult feletti, már sok filmben szereplő órát kerestük, ami ráadásul nagyon pontos is, mivel az atomórához van igazítva csak 1,4 millió évente késik egy másodpercet. Viszont kisebb volt, mint gondoltuk, azon meglepődtünk.

A Grand Central Terminal híres és pontos órája

Sajnos csak ennyi fért bele az időnkbe, meg néhány szuvenírbolt, innen már mentünk keresni egy közeli metrómegállót, hogy induljunk vissza a reptérre. Igazából, ha nem fagytunk volna már szét teljesen, még lett volna akár plusz egy óránk is, de úgy döntöttünk, hogy inkább eljövünk még egyszer hosszabb időre is, és akkor lesz idő mindent megnézni.

Vacogva New York utcáin

Innestől megint csak az eseménytelen utazás folytatódott. Másnap reggel szálltunk le Párizsban, a Charles de Gaulle reptéren, ahonnan épp csak egy közeli, kis faluban levő szállodáig távolodtunk el. Másnap reggel pedig már megint a reptéren voltunk és végre befejeztük ezt a maratoni hosszúságú, négy napos utat Rio de Janeiro és Budapest között. Március 8-án este, 5 hónap után, megint Szarvason aludhattunk. Anyukám pedig örülhetett, mert épp hazaértünk a születésnapjára. Még ajándékot sem kellett hoznunk, ez is elég öröm volt neki.

Előző