Irány Monterey!
Eljött az ideje, hogy a San
Franciscón kívüli Kaliforniát is megismerjük. Autót béreltünk, hogy szabadabban
mozoghassunk és valószínűleg spóroltunk is ezzel, mert a bérlés és az üzemanyag
nem annyira drága, mint a busz- vagy vonatjegyek lennének két főre. Nem ment
minden nehézség nélkül az autóbérlés, mert az első autónak, amit kaptunk, a bal
hátsó lámpája nem égett, így vissza kellett adnunk a kulcsokat és várni egy
kicsit, amíg új kocsit nem találtak nekünk. Eléggé csodálkoztak, mikor
visszamentünk az irodába és elmondtuk, hogy baj van az autóval. Lehet mi voltunk az
elsők, akik leellenőrizték a kapott autót és találtak valami hibát rajta?
A második autó már tökéletes
volt, így indulhattunk délre, Montereynek. Ez a település a Csendes-óceán
mellett fekszik, és kezdetekben, mikor még a spanyolok tartották hatalmukban a
területet, ez volt Kalifornia központja. Most egy csendes kis település, ahol
inkább csak nyáron van nagy élet. Hatalmas Akváriuma van, ahol a Monterey-öböl
élővilágát mutatják be. Egész évben van lehetőség bálnalesen részt venni, a
naponta többször is induló hajókkal. A várostól északra hosszú homokos
óceánpart húzódik.
A montereyi kikötő kicsinyített
mása a san franciscói 39-es mólónak. Itt is étteremek, édességboltok csábítják
a turistákat pénzköltésre. A kikötő végében az étterem teraszára fel lehet
menni és innen figyelhetjük a kikötői életet – vitorlások és halászhajók
lavírozását, és ha szerencsénk van, mint nekünk is volt, a tengeri vidrák
életébe is betekintést nyerhetünk. De vannak itt is oroszlánfókák és rengeteg
vízimadár.
 |
| Oroszlánfóka pihen a csónakban |
A kikötővel szemben áll a mexikói
időkből megmaradt Vámház (19. század első fele). Itt önkéntesek tartanak rövid,
de annál tartalmasabb idegenvezetést. Megtudtuk többek között, hogy a kaliforniai
zászlóban látható grizzly medve már nem él az államban, mindet kiirtották az
európai betelepülők és azt is láthattunk, milyen csapdákat használtak. Az is
kiderült többek között még, hogy az Amerika keleti részéről, a
Magellán-szoroson át érkező, árukkal megpakolt hajóknak, a rakományuk teljes
értékét ki kellett fizetniük vámként az államnak, de még így is megérte nekik
megtenni ezt a hosszú utat. Mégpedig azért, mert miután mindent kiárusítottak a
hajóból, 1 dolláros marhabőrökkel töltötték fel a hajó rakterét. Ezt a
marhabőrt, az iparosodott keleti parton később 10 dollárért tudták eladni, mert
ott erre nagy szükség volt az egyre csak szaporodó gyárakban, ahol a gépszíjak
ekkor még bőrből készültek. A keletről érkező árucikkekre is nagy szükség volt
a nyugati parton, mert ott viszont még nem indult be a gyártás akkoriban, nem
voltak árucikkeik, így mindent el lehetett adni.
 |
| Mólók Montereyben |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése