Amiért még érdemes San Franciscóba látogatni

A Cable Caron és a Golden Gate hídon kívül is van azért látnivaló San Franciscóban, ezeket sem hagytuk ki. Nagyon tetszett a Financial District a hatalmas felhőkarcolókkal, érdekes volt látni hétköznap is, a nagy nyüzsgésben és hétvégén is, mikor teljesen kiürült, elcsendesedett. A kínai negyed pagodáival, kínai stílusú házaival, nagy kontrasztot alkot a vele határos Financial Districttel. Könnyen átsétálunk egyikből a másikba, ne hagyjuk ki. Az itteni kínai negyedet mondják egyébként az Ázsián kívüli legnagyobb kolóniának és a legrégebbinek is. Ennek ellenére csak egy utca van, a Grant Street, ahol a kínai kapu is van, aminek igazán kínai a hangulata.

A Cable Car is keresztül megy a kínai negyeden

Kínai negyed egy mellék utcája és háttérben a Financial District felhőkarcolói

Ha inkább vásári hangulatra vágyunk, menjünk ki a Fisherman’s Wharfhoz, azon belül is a 39-es mólóhoz (Pier 39), lehetőleg a történelmi villamossal, a Market Streettől. Itt a tengerparton az oroszlánfókák látványa, közelsége a legnagyobb szám, de ha már nem bírjuk a szagukat, vegyük az irányt inkább a 39-es móló éttermei, üzletei, forgataga felé. A vajkaramellát (fudge) árusító üzletben szórakoztató kis bemutatót is tartanak az édesség készítése közben, aztán meg is kóstolhatjuk a különböző ízesítésű karamellákat. 

Az oroszlánfókák csoportja a 39-es mólónál

Körhinta az igazán vásári hangulathoz

Akit a történelem érdekel, a 45-ös móló környékén különböző típusú történelmileg jelentős hajókat láthatunk. Vannak itt hadihajók (USS Pampanito tengeralattjáró, SS Jeremiah O'Brien), kereskedelmi hajók, régi komp és felújítás alatt álló vitorlás is. Kívülről ingyenes a hajók megtekintése, ha be szeretnénk kukkantani a belsejükbe is, belépőt kell vásárolni. Ha szeretünk játszani, mindenképp menjünk be a Mechanic Múzeumba is, ahol régi játékgépeket próbálhatunk ki. A múzeum ingyenes, de készülni kell negyeddollárosokkal, mert rengeteg gép csábít rá, hogy költsük a pénzünket. (Persze készültek, pénzváltó gépből is több van a múzeumban.) 

Hajózási múzeum

Lemérhetjük az erőnket is a gépeken a Mechanic Museumban

Ha még több történelemre vágyunk, a Wells Fargo bank által működtetett múzeumot nem szabad kihagyni. (Mint a Cable Car múzeum, ez is ingyenes.) Ez volt a környék első bankja, ami az aranyásók pénzén gazdagodott meg. Ők persze inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy ők tették lehetővé, hogy az aranyásók biztonságban tudhassák a pénzüket, és hogy ők támogattak sok a közösségnek fontos projektet. Bár nem nagy a múzeum területe, nagyon sokat megtudhatunk a 19. század második felének életéről. A kiállítás nagyon interaktív és szórakoztató. Egy eredeti postakocsi is ki van állítva és néhány banki gép is, amiket használni is lehet.

Igazi vadnyugati postakocsi

Végül még egy szórakoztató program lehet, a világ legkanyargósabb utcáján levezetni. Ez a Lombard Street, ahol egy háztömbön belül nyolc hajtűkanyart építettek ki. Csak felülről lefelé lehet lehajtani. Autóval is érdekes, de még viccesebbnek tűnt, mikor bérelhető kis gokartokkal mentek végig rajta. Sajnos elég drágák ezek a kis autók, úgy néztük 60 $ egy órára a bérlés, de ha nem sajnáljuk rá a pénzt, szerintem mindenképpen megéri.

Volt olyan is azért, ami nekünk nem tetszett. Elsőként a már említett Market Street, Union Square környéke, ami tele volt hajléktalanokkal, drogosokkal, rossz arcú alakokkal. Sajnos itt volt elérhető árú szállás, így mi minden nap megfordultunk itt. Egyik nap a szálloda ablakából nézhettük végig, hogy egy teljesen magán kívül levő nőt próbálnak jobb belátásra bírni a helyi „közterület felügyelők”, majd rendőri segítséggel mentőbe tuszkolják. 5 méterre a jelenet helyszínétől egy másik hajléktalan feküdt, lehet eszméleténél sem volt, de vele nem foglalkoztak, mert nem zavart senkit.

Súlyos a hajléktalanhelyzet San Franciscóban

A Golden Gate Park sem nyerte el a tetszésünket. Bár nem jártuk be az egészet, csak az óceán felőli részét, de az nem volt szép. Rendezetlen, poros, a fű teljesen ki volt száradva. Volt egy kis tó is, de a partja nem megközelíthető, nem lehet kiülni padokra a tó köré. Gyorsan mentünk tovább az óceánpartra, de ez sem olyan volt, mint vártuk, nem volt semmi infrastruktúra. Legutóbbi élményünkkel, a barcelonai tengerparttal hasonlítottuk össze, és amellett aztán labdába sem rúghatott. Ott voltak éttermek, bárok, néhány műalkotás, szabadtéri tornapálya, itt semmi. Akik vittek magukkal grillezőt, tudtak piknikezi; egy kis csoport pedig vitt magával egy húzódzkodó rudat, ők tudtak edzeni. Itt láttuk a szemétszedő önkénteseket is, de ők csak az emberi szemetet szedték össze, a madártollakat és hasonló szemeteket senki nem takarította el, így elég elhanyagoltnak tűnt a tengerparti sétány.

Előző

Folytatás