Egy nap Pizzoban
Az előző napi 20 km megtette hatását, szombat reggel már
örültünk annak is, hogy időben felkeltünk és a reggelit elértük, nem volt kedvünk előtte
még kocogni vagy tornázni. Ismét nem kellett sietnünk, mert ma is csak
12:45-kor volt vonat abba az irányba, amerre mi készültünk. Most Tropeában
szálltunk fel, nem sétáltunk el másik megállóig. Még piacra is volt időnk
beugrani indulás előtt, bár venni épp nem akartunk semmit.
Fél óra vonatút alatt értünk Pizzoba, ami egy Tropeához
hasonló kis városka, sőt talán még érdekesebb is. Itt is van egy keskeny parti
sáv, homokos tengerparttal, kis kikötővel, parti sétánnyal, éttermekkel,
kávézókkal, ezek felett pedig az óváros magasodik egy hatalmas sziklán,
templomokkal, sikátorokkal, kastéllyal, kisebb-nagyobb terekkel. A
vasútállomástól nagyjából másfél km a tengerparti rész, majd innen lépcsőkön
lehet felmenni az óvárosba.
A főtérre érkeztünk, ahol végre volt élet, sorban
nyitva voltak a kávézók, cukrászdák. Rögtön be is ültünk az egyikbe, hogy
kávézzunk és kipróbáljuk a helyi édességet, a Tartufot. A neve a szarvasgomba
olasz nevéből származik, mert kívülről arra hasonlít. Kakaóporral borított
vanília fagyi, belül pedig csokikrémmel töltik meg.
Kis pihenő után, az óvároson keresztül indultunk a város
túlsó felében lévő Piedigrotta-templomhoz, mely egy kisebb sziklatemplom. A 16.
században alakították ki a kápolnát, mikor egy hajó egész legénysége
megmenekült egy vihar után. A kapitány egy Máriát ábrázoló festmény előtt
imádkozott a vihar alatt. A hajó megsemmisült, teljes rakományával együtt, de a
képet ezen a szakaszon vetette partra a víz. Később a 19. században egy helyi
művész elkezdte a kápolnát kibővíteni és különböző szobrokat faragott ki a
belsejében. Később fia is folytatta a megkezdett munkát. Érdemes megtekinteni a
kis templomot, a szobrok mind a barlang saját anyagából kerültek kifaragásra. A belépő csak 3 Euró. (Nyitvatartás: 9-13; 15-17)
Mire visszaértünk az óvárosba, a Murat-kastély is kinyitott,
így ide is be tudtunk menni. Joachim Murat Napóleon sógora volt és egyik marsallja
is, majd később Nápoly királya lett. 1815-ben viszont fogságba esett itt
Pizzoban, majd ebben a kastélyban végezték ki. A kastélyban a kiállítás nagy
része az ő pár napos itt tartózkodásáról szól. A belépő ide csak 3 Euró, ha mindkét helyet meglátogatjuk, kedvezményesen 4,5 Euró a teljes jegyár. (Nyitvatartás: 9-13; 15-19)
A kastély megtekintése után még
vacsorázni szerettünk volna, végre enni egy jó olasz tésztát, de ismét nem
jártunk szerencsével, nem találtunk olyan éttermet, ahol pizzán és szendvicsen
kívül más is lett volna. Így kissé csalódottan battyogtunk vissza a vasútállomáshoz és utaztunk haza éhesen Tropeába.
Még jó, hogy pihenni mentetek és folyton úton voltatok!!!!
VálaszTörlésÍgy szokott ez lenni :D
TörlésDe hisz az aktív pihenés is pihenés, sőt! :-)
TörlésMegkérdezhetem hol kóstoltátok meg a tartufo fagyit? A Belvedere kávézóban?
Igen ott, a Belvedere kávézóban!
Törlés