Egy nap Pizzoban

Az előző napi 20 km megtette hatását, szombat reggel már örültünk annak is, hogy időben felkeltünk és a reggelit elértük, nem volt kedvünk előtte még kocogni vagy tornázni. Ismét nem kellett sietnünk, mert ma is csak 12:45-kor volt vonat abba az irányba, amerre mi készültünk. Most Tropeában szálltunk fel, nem sétáltunk el másik megállóig. Még piacra is volt időnk beugrani indulás előtt, bár venni épp nem akartunk semmit.


Fél óra vonatút alatt értünk Pizzoba, ami egy Tropeához hasonló kis városka, sőt talán még érdekesebb is. Itt is van egy keskeny parti sáv, homokos tengerparttal, kis kikötővel, parti sétánnyal, éttermekkel, kávézókkal, ezek felett pedig az óváros magasodik egy hatalmas sziklán, templomokkal, sikátorokkal, kastéllyal, kisebb-nagyobb terekkel. A vasútállomástól nagyjából másfél km a tengerparti rész, majd innen lépcsőkön lehet felmenni az óvárosba. 


A főtérre érkeztünk, ahol végre volt élet, sorban nyitva voltak a kávézók, cukrászdák. Rögtön be is ültünk az egyikbe, hogy kávézzunk és kipróbáljuk a helyi édességet, a Tartufot. A neve a szarvasgomba olasz nevéből származik, mert kívülről arra hasonlít. Kakaóporral borított vanília fagyi, belül pedig csokikrémmel töltik meg.


Kis pihenő után, az óvároson keresztül indultunk a város túlsó felében lévő Piedigrotta-templomhoz, mely egy kisebb sziklatemplom. A 16. században alakították ki a kápolnát, mikor egy hajó egész legénysége megmenekült egy vihar után. A kapitány egy Máriát ábrázoló festmény előtt imádkozott a vihar alatt. A hajó megsemmisült, teljes rakományával együtt, de a képet ezen a szakaszon vetette partra a víz. Később a 19. században egy helyi művész elkezdte a kápolnát kibővíteni és különböző szobrokat faragott ki a belsejében. Később fia is folytatta a megkezdett munkát. Érdemes megtekinteni a kis templomot, a szobrok mind a barlang saját anyagából kerültek kifaragásra. A belépő csak 3 Euró. (Nyitvatartás: 9-13; 15-17)


Mire visszaértünk az óvárosba, a Murat-kastély is kinyitott, így ide is be tudtunk menni. Joachim Murat Napóleon sógora volt és egyik marsallja is, majd később Nápoly királya lett. 1815-ben viszont fogságba esett itt Pizzoban, majd ebben a kastélyban végezték ki. A kastélyban a kiállítás nagy része az ő pár napos itt tartózkodásáról szól. A belépő ide csak 3 Euró, ha mindkét helyet meglátogatjuk, kedvezményesen 4,5 Euró a teljes jegyár. (Nyitvatartás: 9-13; 15-19)


A kastély megtekintése után még vacsorázni szerettünk volna, végre enni egy jó olasz tésztát, de ismét nem jártunk szerencsével, nem találtunk olyan éttermet, ahol pizzán és szendvicsen kívül más is lett volna. Így kissé csalódottan battyogtunk vissza a vasútállomáshoz és utaztunk haza éhesen Tropeába.

Megjegyzések

  1. Még jó, hogy pihenni mentetek és folyton úton voltatok!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így szokott ez lenni :D

      Törlés
    2. De hisz az aktív pihenés is pihenés, sőt! :-)
      Megkérdezhetem hol kóstoltátok meg a tartufo fagyit? A Belvedere kávézóban?

      Törlés
    3. Igen ott, a Belvedere kávézóban!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések