Ugrás a fő tartalomra

Télből a tavaszba, kirándulás Olaszországba

Már egy ideje nem jelentkeztünk, mert az albániai út óta nagyon elfoglaltak vagyunk az új házzal. Nem is utaztunk sehová, csak haza az ünnepekre és a környéken kirándultunk. Viszont most kezdtük érezni, hogy ki kell már egy kicsit mozdulni, kezdett unalmassá válni a környezet. Hiába a dombok, ami hó leesett november végén, december elején, karácsonyig mind elolvadt, a barna domboldalak pedig nem nyújtottak olyan látványt, amiért érdemes lenne az egész januárt otthon eltölteni. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve kinéztünk egy olcsó Wizzair járatot dél-Olaszországba. Pihenős kirándulást akartunk, így nem Szicíliát vagy Nápolyt választottuk, ahol rengeteg a látnivaló és mindig menni kell, hogy minél többet lásson az ember, hanem Calabriát, ahol kevesebb fontos látványosság akad. Lamezia Terme repülőterére repül(t) a Wizzair, onnan pedig az interneten talált javaslatok alapján Tropeára utaztunk. Valószínűleg egy időre kiesik a magyar utazók úti céljai közül ez hely, mert mi még épp az utolsó előtti Wizzair járattal érkeztünk ide. A légitársaság tavaly szeptemberben jelentette be, hogy megszünteti ezt a járatot és nem lehet még tudni, hogy jövőre újraindítják-e majd esetleg. Ez volt a másik ok, ami miatt ezt a célpontot választottuk.
Szerda délután indult a repülőnk és délután öt óra után érkeztünk Olaszországba. Volt még másfél óránk a vonat indulásáig, így a reptérről a vasútállomásig gyalogoltunk. És még így is ¾ órát kellett várni. Elsétáltunk a városka főteréig, aztán végre mire visszaértünk, felszállhattunk a vonatunkra. Meglepően pontosan érkeztünk Tropeába, pedig több más vonat is sokat késett. A vasútállomástól ismét egy kis séta következett a kihalt városon keresztül a szállásig. Még 8 óra sem volt, de már senkivel nem találkoztunk az utcákon. Viszont a szállásra többekkel egyszerre érkeztünk, akik ugyanazzal a repülővel utaztak, mint mi.

A szállásunk egy templom mellett helyezkedik el, közel a tengerparton, remek helyen. Nagyon közel vagyunk a templomhoz, közös udvaruk is van, ami arra enged következtetni, hogy régen a szállás a szerzetesek lakhelye is lehetett akár. De ez inkább csak feltételezés. Egyszerű, tiszta, kis szobák vannak, viszont a kilátás a szállásról az öt csillagos.


Kilátás a szállásunkról

A templom, ami mögött a szállásunk található, mellette a képen pedig a távolban a Stromboli vulkán látszik

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…