Ugrás a fő tartalomra

Télből a tavaszba, kirándulás Olaszországba

Már egy ideje nem jelentkeztünk, mert az albániai út óta nagyon elfoglaltak vagyunk az új házzal. Nem is utaztunk sehová, csak haza az ünnepekre és a környéken kirándultunk. Viszont most kezdtük érezni, hogy ki kell már egy kicsit mozdulni, kezdett unalmassá válni a környezet. Hiába a dombok, ami hó leesett november végén, december elején, karácsonyig mind elolvadt, a barna domboldalak pedig nem nyújtottak olyan látványt, amiért érdemes lenne az egész januárt otthon eltölteni. Ezért hirtelen ötlettől vezérelve kinéztünk egy olcsó Wizzair járatot dél-Olaszországba. Pihenős kirándulást akartunk, így nem Szicíliát vagy Nápolyt választottuk, ahol rengeteg a látnivaló és mindig menni kell, hogy minél többet lásson az ember, hanem Calabriát, ahol kevesebb fontos látványosság akad. Lamezia Terme repülőterére repül(t) a Wizzair, onnan pedig az interneten talált javaslatok alapján Tropeára utaztunk. Valószínűleg egy időre kiesik a magyar utazók úti céljai közül ez hely, mert mi még épp az utolsó előtti Wizzair járattal érkeztünk ide. A légitársaság tavaly szeptemberben jelentette be, hogy megszünteti ezt a járatot és nem lehet még tudni, hogy jövőre újraindítják-e majd esetleg. Ez volt a másik ok, ami miatt ezt a célpontot választottuk.
Szerda délután indult a repülőnk és délután öt óra után érkeztünk Olaszországba. Volt még másfél óránk a vonat indulásáig, így a reptérről a vasútállomásig gyalogoltunk. És még így is ¾ órát kellett várni. Elsétáltunk a városka főteréig, aztán végre mire visszaértünk, felszállhattunk a vonatunkra. Meglepően pontosan érkeztünk Tropeába, pedig több más vonat is sokat késett. A vasútállomástól ismét egy kis séta következett a kihalt városon keresztül a szállásig. Még 8 óra sem volt, de már senkivel nem találkoztunk az utcákon. Viszont a szállásra többekkel egyszerre érkeztünk, akik ugyanazzal a repülővel utaztak, mint mi.

A szállásunk egy templom mellett helyezkedik el, közel a tengerparton, remek helyen. Nagyon közel vagyunk a templomhoz, közös udvaruk is van, ami arra enged következtetni, hogy régen a szállás a szerzetesek lakhelye is lehetett akár. De ez inkább csak feltételezés. Egyszerű, tiszta, kis szobák vannak, viszont a kilátás a szállásról az öt csillagos.


Kilátás a szállásunkról

A templom, ami mögött a szállásunk található, mellette a képen pedig a távolban a Stromboli vulkán látszik

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…