Ugrás a fő tartalomra

Tropea, Calabria

Első napunkon egész korán sikerült kelnünk és még reggeli előtt kimentünk futni és tornázni a tengerpartra. Nem találkoztunk a parton sem senkivel, mint ahogy tegnap este sem a városban. Ez egyrészt jó, nem kell a tömeggel megküzdeni a jó helyekért, de vannak hátrányai is, mikor ennyire a szezonon kívül érkezik az ember egy településre. Amitől mondjuk a legjobban féltünk, az a rossz időjárás volt. Indulás előtt még mind a négy napra esőt jósoltak, de szerencsére már fenntartásokkal kezeljük az időjárás előrejelzéseket és nem is lett igazuk, egész csütörtökön szikrázó napsütésben sétáltunk. Igaz, csak 14 fok volt, de a napon sokkal melegebbnek tűnt.

Látkép a szállásunk felől, háttérben a Santa Maria dell'Isola bazilika
A reggelit a szállásunkon költöttük el. Elég jó kis választék volt, ahhoz képest, hogy milyen kevesen vagyunk a szállodában. Nagyon finom olasz kávéjuk van, finom péksütemények és a szokásos szendvicshez valók.
Reggeli után Tropea felfedezésére indultunk. A tengerparton kezdtünk ismét. A szállásunktól egy lépcsősoron lehet lemenni a partra. Homokos és apró kavicsos partszakaszok is vannak. A parton áll pár épület is, kertekkel körbevéve, étteremként, bárként működhetnek nyáron. Most mind zárva tart. A szállásunk egy rövid kis parti szakasz egyik csücskében van, a másik csücsökben pedig a Santa Maria dell’Isola bazilika és bencés kolostor áll. Ez a bazilika eredetileg a Santa Maria szigetecskén állt, de a sziget mostanra már egybeépült a szárazfölddel. Sajnos a bazilikát és a kertjét nem tudtuk megtekinteni, mert zárva volt mindkettő, de a kis sziget alatti hatalmas természetes alagút és az ezen át megközelíthető kis homokos part legalább ilyen érdekes volt.


Ezután is maradtunk még a városka tengerparti részén, a kikötőhöz sétáltunk el, majd a kikötőt védő hatalmas gáton mentünk végig. Annak ellenére, hogy milyen kicsi település Tropea, és milyen kevés embert látni most itt, a kikötő nagyon nagy. Persze nem kereskedelmi kikötő, csak jachtkikötő, vitorlásokkal és motorcsónakokkal.


Már elmúlt dél, de lehet egy óra is, mire bejártuk a parti szakaszt és úgy döntöttünk, hogy felmegyünk az óvárosba keresni egy éttermet, ahol megebédelhetünk. Az óváros egy 40 méter magas, merőleges falú sziklán fekszik, a tengerpart felett. Barangoltunk a kis utcácskákon, szűk sikátorokon, kis tereken keresztül és most kiderült miért nem jó holtszezonban jönni egy ilyen pici településre. Egy kivételével minden étterem zárva volt. Így nem volt sok választásunk, ide ültünk be. Itt sem volt, nagy választék, csak pizza vagy szendvics.  Rendeltünk két pizzát, amik viszont tényleg nagyon finomak voltak, nem csalódtunk.

40 méteres magas sziklán fekszik az óváros

Óvárosi kis tér
Ebéd után nem tudtuk, mit nézhetnénk még meg, a parton már jártunk, az óvárost felfedeztük, amíg az éttermet kerestük, elindultunk hegynek fel, szép kilátást keresni. A vége az lett, hogy a következő településig, Gasponi-ig jutottunk. Útközben a szerpentines úton tényleg csodálatos panorámában volt részünk. Ráláttunk egész Tropeára. Gasponiban nem számítottunk sokra, egy ici-pici falu, csak abban reménykedtünk, hogy legalább egy kávét tudunk inni. Végül sikerült egy olyan étteremre bukkani, aminek a tulajdonosa Rómában volt szakács és olyan hírességeknek főzött, mint Al Pacino, Robert de Niro, Sophia Loren, Martin Scorsese, Francis Ford Coppola.
Mire visszaértünk a szállásunkra, 22 km volt a lábunkban, tehát már nem kellett más programon gondolkoznunk, mint a pihenés.

Tropea

Megjegyzések

  1. Kedves emlékek idéződnek fel bennem olyan 12 évvel ezelőttről e bejegyzés után. :-) Akkor én érintetlennek véltem Kalábriát.
    Remélem lesz folytatás, nagyon várom mi változott, ha változott e egyáltalán!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…