Ugrás a fő tartalomra

Tropea, Calabria

Első napunkon egész korán sikerült kelnünk és még reggeli előtt kimentünk futni és tornázni a tengerpartra. Nem találkoztunk a parton sem senkivel, mint ahogy tegnap este sem a városban. Ez egyrészt jó, nem kell a tömeggel megküzdeni a jó helyekért, de vannak hátrányai is, mikor ennyire a szezonon kívül érkezik az ember egy településre. Amitől mondjuk a legjobban féltünk, az a rossz időjárás volt. Indulás előtt még mind a négy napra esőt jósoltak, de szerencsére már fenntartásokkal kezeljük az időjárás előrejelzéseket és nem is lett igazuk, egész csütörtökön szikrázó napsütésben sétáltunk. Igaz, csak 14 fok volt, de a napon sokkal melegebbnek tűnt.

Látkép a szállásunk felől, háttérben a Santa Maria dell'Isola bazilika
A reggelit a szállásunkon költöttük el. Elég jó kis választék volt, ahhoz képest, hogy milyen kevesen vagyunk a szállodában. Nagyon finom olasz kávéjuk van, finom péksütemények és a szokásos szendvicshez valók.
Reggeli után Tropea felfedezésére indultunk. A tengerparton kezdtünk ismét. A szállásunktól egy lépcsősoron lehet lemenni a partra. Homokos és apró kavicsos partszakaszok is vannak. A parton áll pár épület is, kertekkel körbevéve, étteremként, bárként működhetnek nyáron. Most mind zárva tart. A szállásunk egy rövid kis parti szakasz egyik csücskében van, a másik csücsökben pedig a Santa Maria dell’Isola bazilika és bencés kolostor áll. Ez a bazilika eredetileg a Santa Maria szigetecskén állt, de a sziget mostanra már egybeépült a szárazfölddel. Sajnos a bazilikát és a kertjét nem tudtuk megtekinteni, mert zárva volt mindkettő, de a kis sziget alatti hatalmas természetes alagút és az ezen át megközelíthető kis homokos part legalább ilyen érdekes volt.


Ezután is maradtunk még a városka tengerparti részén, a kikötőhöz sétáltunk el, majd a kikötőt védő hatalmas gáton mentünk végig. Annak ellenére, hogy milyen kicsi település Tropea, és milyen kevés embert látni most itt, a kikötő nagyon nagy. Persze nem kereskedelmi kikötő, csak jachtkikötő, vitorlásokkal és motorcsónakokkal.


Már elmúlt dél, de lehet egy óra is, mire bejártuk a parti szakaszt és úgy döntöttünk, hogy felmegyünk az óvárosba keresni egy éttermet, ahol megebédelhetünk. Az óváros egy 40 méter magas, merőleges falú sziklán fekszik, a tengerpart felett. Barangoltunk a kis utcácskákon, szűk sikátorokon, kis tereken keresztül és most kiderült miért nem jó holtszezonban jönni egy ilyen pici településre. Egy kivételével minden étterem zárva volt. Így nem volt sok választásunk, ide ültünk be. Itt sem volt, nagy választék, csak pizza vagy szendvics.  Rendeltünk két pizzát, amik viszont tényleg nagyon finomak voltak, nem csalódtunk.

40 méteres magas sziklán fekszik az óváros

Óvárosi kis tér
Ebéd után nem tudtuk, mit nézhetnénk még meg, a parton már jártunk, az óvárost felfedeztük, amíg az éttermet kerestük, elindultunk hegynek fel, szép kilátást keresni. A vége az lett, hogy a következő településig, Gasponi-ig jutottunk. Útközben a szerpentines úton tényleg csodálatos panorámában volt részünk. Ráláttunk egész Tropeára. Gasponiban nem számítottunk sokra, egy ici-pici falu, csak abban reménykedtünk, hogy legalább egy kávét tudunk inni. Végül sikerült egy olyan étteremre bukkani, aminek a tulajdonosa Rómában volt szakács és olyan hírességeknek főzött, mint Al Pacino, Robert de Niro, Sophia Loren, Martin Scorsese, Francis Ford Coppola.
Mire visszaértünk a szállásunkra, 22 km volt a lábunkban, tehát már nem kellett más programon gondolkoznunk, mint a pihenés.

Tropea

Megjegyzések

  1. Kedves emlékek idéződnek fel bennem olyan 12 évvel ezelőttről e bejegyzés után. :-) Akkor én érintetlennek véltem Kalábriát.
    Remélem lesz folytatás, nagyon várom mi változott, ha változott e egyáltalán!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…