Ugrás a fő tartalomra

Egy nap Pizzoban

Az előző napi 20 km megtette hatását, szombat reggel már örültünk annak is, hogy időben felkeltünk és a reggelit elértük, nem volt kedvünk előtte még kocogni vagy tornázni. Ismét nem kellett sietnünk, mert ma is csak 12:45-kor volt vonat abba az irányba, amerre mi készültünk. Most Tropeában szálltunk fel, nem sétáltunk el másik megállóig. Még piacra is volt időnk beugrani indulás előtt, bár venni épp nem akartunk semmit.


Fél óra vonatút alatt értünk Pizzoba, ami egy Tropeához hasonló kis városka, sőt talán még érdekesebb is. Itt is van egy keskeny parti sáv, homokos tengerparttal, kis kikötővel, parti sétánnyal, éttermekkel, kávézókkal, ezek felett pedig az óváros magasodik egy hatalmas sziklán, templomokkal, sikátorokkal, kastéllyal, kisebb-nagyobb terekkel. A vasútállomástól nagyjából másfél km a tengerparti rész, majd innen lépcsőkön lehet felmenni az óvárosba. 


A főtérre érkeztünk, ahol végre volt élet, sorban nyitva voltak a kávézók, cukrászdák. Rögtön be is ültünk az egyikbe, hogy kávézzunk és kipróbáljuk a helyi édességet, a Tartufot. A neve a szarvasgomba olasz nevéből származik, mert kívülről arra hasonlít. Kakaóporral borított vanília fagyi, belül pedig csokikrémmel töltik meg.


Kis pihenő után, az óvároson keresztül indultunk a város túlsó felében lévő Piedigrotta-templomhoz, mely egy kisebb sziklatemplom. A 16. században alakították ki a kápolnát, mikor egy hajó egész legénysége megmenekült egy vihar után. A kapitány egy Máriát ábrázoló festmény előtt imádkozott a vihar alatt. A hajó megsemmisült, teljes rakományával együtt, de a képet ezen a szakaszon vetette partra a víz. Később a 19. században egy helyi művész elkezdte a kápolnát kibővíteni és különböző szobrokat faragott ki a belsejében. Később fia is folytatta a megkezdett munkát. Érdemes megtekinteni a kis templomot, a szobrok mind a barlang saját anyagából kerültek kifaragásra. A belépő csak 3 Euró. (Nyitvatartás: 9-13; 15-17)


Mire visszaértünk az óvárosba, a Murat-kastély is kinyitott, így ide is be tudtunk menni. Joachim Murat Napóleon sógora volt és egyik marsallja is, majd később Nápoly királya lett. 1815-ben viszont fogságba esett itt Pizzoban, majd ebben a kastélyban végezték ki. A kastélyban a kiállítás nagy része az ő pár napos itt tartózkodásáról szól. A belépő ide csak 3 Euró, ha mindkét helyet meglátogatjuk, kedvezményesen 4,5 Euró a teljes jegyár. (Nyitvatartás: 9-13; 15-19)


A kastély megtekintése után még vacsorázni szerettünk volna, végre enni egy jó olasz tésztát, de ismét nem jártunk szerencsével, nem találtunk olyan éttermet, ahol pizzán és szendvicsen kívül más is lett volna. Így kissé csalódottan battyogtunk vissza a vasútállomáshoz és utaztunk haza éhesen Tropeába.

Megjegyzések

  1. Még jó, hogy pihenni mentetek és folyton úton voltatok!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De hisz az aktív pihenés is pihenés, sőt! :-)
      Megkérdezhetem hol kóstoltátok meg a tartufo fagyit? A Belvedere kávézóban?

      Törlés
    2. Igen ott, a Belvedere kávézóban!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…