Ugrás a fő tartalomra

Egy nap Pizzoban

Az előző napi 20 km megtette hatását, szombat reggel már örültünk annak is, hogy időben felkeltünk és a reggelit elértük, nem volt kedvünk előtte még kocogni vagy tornázni. Ismét nem kellett sietnünk, mert ma is csak 12:45-kor volt vonat abba az irányba, amerre mi készültünk. Most Tropeában szálltunk fel, nem sétáltunk el másik megállóig. Még piacra is volt időnk beugrani indulás előtt, bár venni épp nem akartunk semmit.


Fél óra vonatút alatt értünk Pizzoba, ami egy Tropeához hasonló kis városka, sőt talán még érdekesebb is. Itt is van egy keskeny parti sáv, homokos tengerparttal, kis kikötővel, parti sétánnyal, éttermekkel, kávézókkal, ezek felett pedig az óváros magasodik egy hatalmas sziklán, templomokkal, sikátorokkal, kastéllyal, kisebb-nagyobb terekkel. A vasútállomástól nagyjából másfél km a tengerparti rész, majd innen lépcsőkön lehet felmenni az óvárosba. 


A főtérre érkeztünk, ahol végre volt élet, sorban nyitva voltak a kávézók, cukrászdák. Rögtön be is ültünk az egyikbe, hogy kávézzunk és kipróbáljuk a helyi édességet, a Tartufot. A neve a szarvasgomba olasz nevéből származik, mert kívülről arra hasonlít. Kakaóporral borított vanília fagyi, belül pedig csokikrémmel töltik meg.


Kis pihenő után, az óvároson keresztül indultunk a város túlsó felében lévő Piedigrotta-templomhoz, mely egy kisebb sziklatemplom. A 16. században alakították ki a kápolnát, mikor egy hajó egész legénysége megmenekült egy vihar után. A kapitány egy Máriát ábrázoló festmény előtt imádkozott a vihar alatt. A hajó megsemmisült, teljes rakományával együtt, de a képet ezen a szakaszon vetette partra a víz. Később a 19. században egy helyi művész elkezdte a kápolnát kibővíteni és különböző szobrokat faragott ki a belsejében. Később fia is folytatta a megkezdett munkát. Érdemes megtekinteni a kis templomot, a szobrok mind a barlang saját anyagából kerültek kifaragásra. A belépő csak 3 Euró. (Nyitvatartás: 9-13; 15-17)


Mire visszaértünk az óvárosba, a Murat-kastély is kinyitott, így ide is be tudtunk menni. Joachim Murat Napóleon sógora volt és egyik marsallja is, majd később Nápoly királya lett. 1815-ben viszont fogságba esett itt Pizzoban, majd ebben a kastélyban végezték ki. A kastélyban a kiállítás nagy része az ő pár napos itt tartózkodásáról szól. A belépő ide csak 3 Euró, ha mindkét helyet meglátogatjuk, kedvezményesen 4,5 Euró a teljes jegyár. (Nyitvatartás: 9-13; 15-19)


A kastély megtekintése után még vacsorázni szerettünk volna, végre enni egy jó olasz tésztát, de ismét nem jártunk szerencsével, nem találtunk olyan éttermet, ahol pizzán és szendvicsen kívül más is lett volna. Így kissé csalódottan battyogtunk vissza a vasútállomáshoz és utaztunk haza éhesen Tropeába.

Megjegyzések

  1. Még jó, hogy pihenni mentetek és folyton úton voltatok!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De hisz az aktív pihenés is pihenés, sőt! :-)
      Megkérdezhetem hol kóstoltátok meg a tartufo fagyit? A Belvedere kávézóban?

      Törlés
    2. Igen ott, a Belvedere kávézóban!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…