Ugrás a fő tartalomra

Utolsó nap Tiranában

Utolsó fél napunkra már nem terveztünk sok programot. A szállásunkon voltunk, összepakoltunk, kihasználtuk utoljára a konditerem nyújtotta lehetőségeket, majd elindultunk ismét Tirana központjába, ahonnan a reptéri busz is indul. Persze nem hagytuk ki az utolsó albániai ebéd lehetőségét, így csomagostul beültünk egy, mint utóbb kiderült, amerikai-mexikói étterembe, ahol végre volt angol étlap is. Ismét ettünk egy jót, majd vettünk néhány szuvenírt, hogy elköltsük az utolsó albán lekjeinket és mentünk a buszmegállóba. Azt olvastuk, hogy a Szkander bég téren lévő múzeum mögül indul a reptéri busz és előző nap is itt szálltunk fel egy helyi buszra, gondoltuk, most is ugyanonnan fog indulni. 10 perce vártunk már nagyjából, mikor megláttunk egy kisbuszt, Aeroport felirattal az ablakában. Integettünk neki, de a 3 sávos út legbelső sávjában szépen elhúzott a reptér felé, ránk se hederítve. Kissé dühösen mentünk tovább taxit keresni, mert a következő busz egy óra múlva indult volna csak és azzal nem akartuk megkockáztatni, hogy kiérünk-e időben a reptérre. A taxi egyébként jobban megéri, mikor kimegyünk a reptérre (1500 Lek), mint mikor a reptérről megyünk be Tiranába (2500 Lek).

Az utunk hazafelé ezek után már eseménytelen volt. A reptéren még nézelődtünk, aztán irány Budapest ismét.
Összességében érdekes kis kiruccanás volt ez a pár nap Albániában. Nagy kontraszt azokhoz az országokhoz képest, amelyekben az utóbbi időben jártunk. 
Fotóztunk néhány érdekes, helyi sajátosságot is:

Tengerpart, pálmafák, lovaskocsi

Lámpa rögzítése drótokkal

Háromféle stílus egy épületben

Kutyák mindenfele

Olasz divat Tiranában

Pirosnál megy, zöldnél áll

Kábelrengeteg szinte mindenhol

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…