Ugrás a fő tartalomra

Utolsó nap Tiranában

Utolsó fél napunkra már nem terveztünk sok programot. A szállásunkon voltunk, összepakoltunk, kihasználtuk utoljára a konditerem nyújtotta lehetőségeket, majd elindultunk ismét Tirana központjába, ahonnan a reptéri busz is indul. Persze nem hagytuk ki az utolsó albániai ebéd lehetőségét, így csomagostul beültünk egy, mint utóbb kiderült, amerikai-mexikói étterembe, ahol végre volt angol étlap is. Ismét ettünk egy jót, majd vettünk néhány szuvenírt, hogy elköltsük az utolsó albán lekjeinket és mentünk a buszmegállóba. Azt olvastuk, hogy a Szkander bég téren lévő múzeum mögül indul a reptéri busz és előző nap is itt szálltunk fel egy helyi buszra, gondoltuk, most is ugyanonnan fog indulni. 10 perce vártunk már nagyjából, mikor megláttunk egy kisbuszt, Aeroport felirattal az ablakában. Integettünk neki, de a 3 sávos út legbelső sávjában szépen elhúzott a reptér felé, ránk se hederítve. Kissé dühösen mentünk tovább taxit keresni, mert a következő busz egy óra múlva indult volna csak és azzal nem akartuk megkockáztatni, hogy kiérünk-e időben a reptérre. A taxi egyébként jobban megéri, mikor kimegyünk a reptérre (1500 Lek), mint mikor a reptérről megyünk be Tiranába (2500 Lek).

Az utunk hazafelé ezek után már eseménytelen volt. A reptéren még nézelődtünk, aztán irány Budapest ismét.
Összességében érdekes kis kiruccanás volt ez a pár nap Albániában. Nagy kontraszt azokhoz az országokhoz képest, amelyekben az utóbbi időben jártunk. 
Fotóztunk néhány érdekes, helyi sajátosságot is:

Tengerpart, pálmafák, lovaskocsi

Lámpa rögzítése drótokkal

Háromféle stílus egy épületben

Kutyák mindenfele

Olasz divat Tiranában

Pirosnál megy, zöldnél áll

Kábelrengeteg szinte mindenhol

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…