Érkezés Albániába

Október végén kiscsoportos utazásra indultunk Albániába. Hatan utaztunk, családi kirándulásként. Nővéremmel, gyerekeivel és unokatestvérünkkel. A Wizzairnek nemrég indultak járatai a balkáni országok fővárosaiba, nagyon kedvező áron. Tiranát választottuk a célpontok közül, mert Albánia tűnt a legegzotikusabbnak. Akinek említettük az utazási tervünket, szinte kivétel nélkül csodálkoztak, miért épp oda utazunk, mindenkinek az albán partizánok és terroristák jutottak eszébe csak. Szerencsére interneten pozitív véleményeket is találtunk és végül az utazásunk is ezeket támasztotta alá.

Késő délután indult a gépünk. Kisebb reptéri bonyodalmak után, kevesebb, mint másfél óra alatt értünk Tiranába. Interneten próbáltam előre foglalni nagyobb méretű taxit a reptéren, de nem is küldtek visszaigazolást és a taxisok irodája is zárva volt, így utána sem tudtunk kérdezni. Közben persze lépten-nyomon ajánlgatták, hogy bevisznek minket a városba, de azt olvastuk, hogy nem érdemes magán taxisok autójába beszállni. Végül a hivatalos taxitársaság két autóját foglaltuk el. Mutattuk a taxisoknak, hová kérjük a fuvart. Megvolt a cím is, és egy kis térképrészlet is, de ez egy újabb városrész lehet, nem tudták, hova kell menni. Telefonáltak valakivel indulás előtt és menet közben is, de nem értettük, miről beszéltek. Mikor nagy nehezen odataláltunk a szálláshoz, már vártak minket, nyitották az ajtót, akkor derült ki, hogy a szállásadónkat hívták. Az ő száma is a papírunkon volt, és kisakkozták, hiába volt magyarul a többi szöveg.  Rögtön feltűnt, hogy segítőkészek itt az emberek.

Az utunk a reptértől a szállásig pont olyan volt, ahogy képzeltük. Dudálás, tülekedés az úton, ahogy hallani a balkáni viszonyokról. A szállásunk viszont, amit a Booking.com-on foglaltunk, még jobb is volt, mint a képek alapján reméltük, hogy lesz. Egy új építésű apartmant foglaltunk hatunknak, két szobával, amerikai konyhás nappalival, két fürdőszobával. Emellett a földszinten egy konditermet is kialakítottak a lakóknak, ping-pong asztallal és különböző erősítőgépekkel.

Este lévén, már másra nem volt időnk, elmentünk vacsorázni egy közeli pizzázóba. Ahogy eddig is tapasztaltuk, az angol nyelvtudás nem erőssége az albánoknak sem. Se a taxisokkal, se a szállásadónkkal, se itt az éttermi dolgozókkal nem tudtunk könnyen kommunikálni. Viszont cserébe mindenki aranyos volt, mosolyogtak, segítőkészek voltak és a vacsoránk is finom volt.

Kilátás az apartmanból