Ugrás a fő tartalomra

Érkezés Albániába

Október végén kiscsoportos utazásra indultunk Albániába. Hatan utaztunk, családi kirándulásként. Nővéremmel, gyerekeivel és unokatestvérünkkel. A Wizzairnek nemrég indultak járatai a balkáni országok fővárosaiba, nagyon kedvező áron. Tiranát választottuk a célpontok közül, mert Albánia tűnt a legegzotikusabbnak. Akinek említettük az utazási tervünket, szinte kivétel nélkül csodálkoztak, miért épp oda utazunk, mindenkinek az albán partizánok és terroristák jutottak eszébe csak. Szerencsére interneten pozitív véleményeket is találtunk és végül az utazásunk is ezeket támasztotta alá.
Késő délután indult a gépünk. Kisebb reptéri bonyodalmak után, kevesebb, mint másfél óra alatt értünk Tiranába. Interneten próbáltam előre foglalni nagyobb méretű taxit a reptéren, de nem is küldtek visszaigazolást és a taxisok irodája is zárva volt, így utána sem tudtunk kérdezni. Közben persze lépten-nyomon ajánlgatták, hogy bevisznek minket a városba, de azt olvastuk, hogy nem érdemes magán taxisok autójába beszállni. Végül a hivatalos taxitársaság két autóját foglaltuk el. Mutattuk a taxisoknak, hová kérjük a fuvart. Megvolt a cím is, és egy kis térképrészlet is, de ez egy újabb városrész lehet, nem tudták, hova kell menni. Telefonáltak valakivel indulás előtt és menet közben is, de nem értettük, miről beszéltek. Mikor nagy nehezen odataláltunk a szálláshoz, már vártak minket, nyitották az ajtót, akkor derült ki, hogy a szállásadónkat hívták. Az ő száma is a papírunkon volt, és kisakkozták, hiába volt magyarul a többi szöveg.  Rögtön feltűnt, hogy segítőkészek itt az emberek.
Az utunk a reptértől a szállásig pont olyan volt, ahogy képzeltük. Dudálás, tülekedés az úton, ahogy hallani a balkáni viszonyokról. A szállásunk viszont, amit a Booking.com-on foglaltunk, még jobb is volt, mint a képek alapján reméltük, hogy lesz. Egy új építésű apartmant foglaltunk hatunknak, két szobával, amerikai konyhás nappalival, két fürdőszobával. Emellett a földszinten egy konditermet is kialakítottak a lakóknak, ping-pong asztallal és különböző erősítőgépekkel.

Este lévén, már másra nem volt időnk, elmentünk vacsorázni egy közeli pizzázóba. Ahogy eddig is tapasztaltuk, az angol nyelvtudás nem erőssége az albánoknak sem. Se a taxisokkal, se a szállásadónkkal, se itt az éttermi dolgozókkal nem tudtunk könnyen kommunikálni. Viszont cserébe mindenki aranyos volt, mosolyogtak, segítőkészek voltak és a vacsoránk is finom volt.

Kilátás az apartmanból

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Bemutatkozás

Idén májusban hirtelen úgy döntöttünk, hogy feladva addigi munkánkat, augusztustól "másfél év szabadságra" megyünk. Felmondtunk munkahelyünkön és most úgy tervezzük, nagyjából másfél évre kicsit kiszakadunk a mókuskerékből és valami egészen mással foglalkozunk, mint eddig évekig az irodában.
Főként utazgatni szeretnénk, hogy jobban megismerjük a világot és magunkat is, de arra is gondoltunk, hogy ha úgy adódik dolgoznánk is. Akár önkéntes munkát is végeznénk vagy esetleg szállásért és ellátásért cserébe dolgoznánk valahol.
Különböző terveink vannak, először is a Nordkappra készülünk autóval, az itteni kánikulából a hűvösebb égtájak felé utazunk.
Erika & Ádám



Kempingezési gyakorlat

Készülődvén a nagy útra, különböző gyakorlatokat tartunk Ádámmal. Szarvason a Holt-Körösben fürödve már tartottunk mentési gyakorlatot Baywatch-módra, aztán mivel én évek óta nem vezettem, de most két sofőrre lesz szükségünk, mivel több mint 7000 km-t kell megtennünk autóval, vezetési gyakorlatot is tartottunk. Sátorépítési gyakorlat is volt már, nem is akárhol, a szobában, az esős idő miatt.
A legfontosabb viszont a kempingezési gyakorlat volt, mivel már nagyon rég nem sátrazott egyikünk sem és úgy tervezzük, hogy az északi körutunk nagy részén az éjszakákat sátorban fogjuk eltölteni.
Ki kellett próbálnunk, hogy hogyan bírjuk a sátorozással járó macerát.
Galyatetőre utaztunk el pár napra a Mátrába, ahol a Turista Centrum új kempingjét próbáltuk ki, ami még teljesen kész sincsen. Nincs pl elkerítve az erdőtől így rögtön első éjszaka, nem sokkal lefekvés után fontos dolgot tanultunk. Ételt, könnyen megközelíthető helyen, még a sátor előterében sem lehet hagyni, mivel a rókáknak jó a s…

Kezdődik az utazás

Ma reggel végre elindultunk a várva várt kalandra. Utazáshoz ideális, esős napot fogtunk ki, az előző napi 40 fokos kánikula után. Kényelmes tempóban haladtunk, 550 kilométert tettünk meg egész nap.
Többször is megálltunk, többek között azért is, hogy geocaching ládákat keressünk. Azt találtam ki ugyanis, hogy útközben végig „nyomokat” hagyunk majd. Otthagyjuk az aláírásunkat a geocaching ládákban. Az elsőt Poroszlón találtuk, majd a következőt már Szlovákiában, Lipnikyben. Nem vagyunk nagy ládakeresők, de ha megyünk valamerre és útba esik egy-egy érdekes láda, azt begyűjtjük. Most inkább az egyszerűbbeket kerestük menetközben.
Délután már Lengyelországba értünk és 6-kor még a nap is előbújt. Meg is álltunk rögtön egy magyar étteremnél. Még csak pár órája hagytuk el az országot, de a honvágy máris ide húzott minket J
Bográcsgulyást, egy helyi specialitást, rzeszowi savanyú levest és Gundel palacsintát rendeltünk. Az étlapon tényleg rengeteg magyar étel volt és magyar borok is. A falo…