Salt Lake Citybe érkezünk

 A Yellowstone Nemzeti Parkot a nyugati kijáraton hagytuk el, West Yellowstone település felé. Ez a városka még Montana állam területén található, de kb 20 kilométer megtétele után át is léptünk Idaho államba. Idaho a burgonyatermesztéséről híres és van egy burgonyafajta is, mely az állam nevét viseli. Az utunk nem volt nagyon izgalmas Idahon keresztül, végig csak mezőgazdasági területek mellett haladtunk el. Sok helyen épp betakarítás volt, ezeken a részeken mindenhol fújta a port a szél az úton keresztül. Itt sem divat a talaj védelme, a talajtakarás, vagy mezővédő erdősáv telepítése. Láttunk néhány érdekes mezőgazdasági gépet, amikkel itthon nem szoktunk találkozni, de azért annyira nem érdeklődünk a burgonyatermesztés iránt, hogy jobban megszemléljük ezeket. Azonban, ha valakit érdekel a téma, Idahoban Burgonya múzeum is található. Mi viszont nem itt álltunk meg, hanem Idaho Fallsban, de itt is csak egy kis pihenőre, ebédre, a Kígyó folyó partján, mert messze volt még Salt Lake City.

Idaho Falls - Snake River

Mielőtt Salt Lake Citybe értünk volna kinéztünk egy állami parkhoz tartozó partszakaszt (Antelope Island State Park) a Nagy-Sóstón (Great Salt Lake), ahol megnéztük volna, mennyire sós is ez a hatalmas tó, de az az igazság, hogy annyira rosszul nézett ki a környék, elhanyagolt volt, hogy inkább el sem mentünk addig. Mentünk a szállásunkra inkább. A tó egyébként nagyon sós - 5 és 28 % között van a sótartalma (az óceánoké átlagosan 3%), és évente 2,3 millió tonna sót termelnek ki kereskedelmi célból. Bár a tavat négy folyó és kisebb vízfolyások is táplálják, ez egy lefolyástalan tó, melyből a meleg, sivatagi klíma miatt rengeteg víz párolog el, el lehet képzelni, hogy milyen állapotban volt, egy olyan száraz évben, mint 2022, mikor még a Grand Teton Nemzeti Park tava (Jackson Lake) is kiszáradt. Persze később azért megnéztük a tavat, a Great Salt Lake State Parknál, ami, mint a nevéből is látszik, szintén egy állami park, de itt sem volt sokkal hívogatóbb a tó és a környezete. Kissé büdös és koszos is volt. Tavasszal, miután a hegyekből az olvadt hó felfrissíti a vizet, biztos sokkal kellemesebb a tó környéke. Nehéz elképzelni, hogy itt a sivatagban, a hegyekben havazik, de elég arra gondolnunk, hogy 2002-ben Salt Lake City rendezte a téli olimpiát, és máris könnyebb elhinni. A globális felmelegedés ellenére pedig még a 2034-ben tartandót is ide tervezik. Addigra a technológia segítségével megoldják az igazi havazást is majd könnyedén, ha az időjárás amúgy nem lenne kedvező.

Great Salt Lake

Salt Lake City, a tóval ellentétben viszont egy nagyon rendezett, tiszta, biztonságos városnak látszik. Nagy nyüzsgés volt a városban, valamilyen Comic-Con rendezvényt is tarthattak, vagy hasonlót, mert sokan voltak beöltözve valamilyen szereplőnek, és épp focimeccs is volt (Oregon State Beavers vs. Utah Utes), rengeteg szurkolóval találkoztunk a villamoson, utcákon, ahogy mentek a stadionhoz. Salt Lake City belvárosában egyébként ingyenes a tömegközlekedés. Ezt jól ki is lehet használni, mert gyakran járnak a villamosok, melyeket itt Light Rail-nek (TRAX) neveznek. A meccs és a képregény-fesztivál mellett épp egy mormon vallási gyűlés is volt, így tényleg nagyon színes volt a kép. De jól megfértek egymás mellettt az őrült ruhákban rohangáló képregényes figurák, a sportmezekben skandáló drukkerek és a konzervatív ruházatú hithű mormonok.

Mi kihagytuk ezeket a rendezvényeket és csak jártunk egyet a városban, megnéztük a Utah állami Capitolium épületét és a környékbeli parkot, városközpontot, aztán próbáltuk kipihenni magunkat, hogy erőt gyűjtsünk a folytatáshoz, mert innen Moabba készültünk, ahol az Arches és Canyonlands Nemzeti Parkokat is meg akartuk látogatni.

Előző Következő