Arches Nemzeti Park

 Moab településre a legtöbben az Arches Nemzeti Park miatt érkeznek. Ez talán az egyik leghíresebb nemzeti park Utahban, mivel itt látható, a legtöbb rendszámtáblán is feltűnő, homokkő boltív (Delicate Arch), ami az állam egyik fontos szimbóluma is. 

A Delicate Arch a rendszámtáblán és a valóságban

Az Arches Nemzeti Park arról híres, hogy itt találhatóak homokkő sziklaívek a legnagyobb koncentrációban a Földön egy helyen. A park nem nagy területű, mindössze 309 km2, viszont több mint 2000 sziklaívet láthatunk a parkban. Persze egyéb érdekes sziklaformációk is megtalálhatóak a parkban (sziklacsúcsok és egyensúlyozó kövek), de a lényeg mégis az íveken van.

Broken Arch

Mivel kicsi a park területe és sok a látogató, itt is be kell jelentkezni előre a parkban főszezonban, viszont ez kikerülhető azzal, ha reggel 7 előtt vagy délután 4 után érkezünk. Mi nem akartunk időpontfoglalással bajlódni, és amúgy is csak 8 km-re található a park Moabtól, így inkább azt választottuk, hogy még reggel 7 előtt beléptünk a park területére. Szerencse, hogy így döntöttünk, mert délelőtt 11 óra után már tömeg volt, ami miatt alig, vagy nem is lehetett parkolóhelyet találni a túraútvonalak kiindulópontjainál.

Egyébként már korán reggel is elég sokan voltak a parkban, többen is úgy tervezték, rajtunk kívül is, hogy a híres rendszámtáblás sziklaívhez vezető túrát még a hűvösebb reggeli órákban teszik meg és ott várják meg a napfelkeltét. Hangulatos volt, de azért a rengeteg ember kicsit rontott az élményen. Bár az is ritka élmény, hogy ennyi emberrel egyszerre várjuk a pillanatot, mikor felbukkan a Nap a látóhatár felett.

Indulás hajnalban

A túra egyébként az elhagyatott Wolfe Ranch melletti parkolótol nagyjából 1,6 km a sziklaívig. A parkolótól nem messze régi falfestményeket is láthatunk, melyeket valamikor az 1600-as évek után festhettek fel indián törzsek a sziklára. Ezt abból lehet tudni, hogy már lovakat ábrázolnak rajtuk.

"Falfirkák"

A Delicate Arch után még több másik sziklaívet is megnéztünk, pl. a Broken Archot, Sand Dune Archot, és az egyensúlyozó sziklát is, viszont sajnos a Landscape Arch, mely szintén a park egyik híressége, nekünk kimaradt. A parkoló, ahonnan ehhez az ívhez indult az út, megtelt, mi pedig a forróság és az egyre csak érkező emberek miatt, nem vártuk meg, hogy felszabaduljon hely, inkább már délben visszamentünk a szállásunkra medencézni. Őszintén szólva jobban esett a lubickolás, mint a túrázás a tikkasztó napon.

Sand Dune Arch

Bár nem terveztük, csak az All Trails applikációban véletlenül találtunk rá a harmadik napi programunkra, nekünk ez nagyobb élmény volt, mint az Arches Nemzeti Park forrósága és tömege. A Professor Creek/Mary Jean Canyon nevű túrát csináltuk meg, ami, mint a neve is sugallja egy kanyonban vezet végig, amiben ilyenkor is, nyár végén, csordogál egy vízfolyás. Nem túl ismert túraút, alig találkoztunk néhány másik turistával, pedig az árnyékos kanyonban, a víz mellett, nagyon kellemes volt, nem volt meleg egyáltalán. 

Mary Jean Canyon

A túra alatt végig ide-oda kellett ugrálni a vízfolyás egyik oldaláról a másikra, így aztán kalandos volt az út, ha nem akartuk, hogy elázzanak a cipőink. Veszélyesen mélynek sehol nem tűnt a vízmélység és a sodrás is kevés helyen volt erős, szóval, ha valaki túraszandiban megy, vagy nem zavarja a vizes cipő, akkor annak biztos kevésbé izgalmas az út, mint nekünk volt, mert akkor csak átgázol a patakon, ahol éppen kedve tartja. :)

Túraútvonal a kanyon szűk falai között

A túraút végén egy vízesés volt a jutalmunk. Elvileg lehet továbbmenni még a vízesés után is, de láttuk a 127 óra című filmet, így inkább nem mászkáltunk a bizonytalan stabilitású sziklák között.

A túraút vége

Előző                                                                                                                             Következő