Még két nap pihenés Rio-ban, Ilha de Gigoián

Utolsó két napunkon Rio-ban és most már sajnos Dél-Amerikában is, megpróbáltuk kiheverni a karneváli zűrzavart. Hosszú repülőutak vártak ránk még hazáig, így előtte még lazultunk egy picit. A Gloria negyedből, Rio központi részéből, ahol eddig volt a szállásunk, kiköltöztünk a város szélére, egy kis szigetre, amit csak csónakokkal lehet megközelíteni. Se komp, se híd nem vezet át rá, tehát autók sincsenek rajta, csak egy-két bicikli.

Ilha de Gigoia

Azért kellett átköltöznünk utolsó két napra másik helyre, mert a hétvége és a karnevál miatt, az addigi szállásunkon az árak háromszorosak lettek. Eredetileg a repülőtérhez közel kerestünk volna szállást utolsó két napra, de végül ott nem találtunk se jó szállást, se jó helyet, ahol érdemes lett volna ennyi időt eltölteni. Így csak arra figyeltünk, hogy metróhoz közel legyen a szállásunk, mert azzal elég gyorsan lehet Rio-ban közlekedni és a reptérig is akkor csak egyszer kell átszállni a metróról a reptérre menő expressz buszra (BRT). Rio metróhálózata egyébként nem túl fejlett. Mindösszesen két vonala van, viszont legalább jó sok megállóval. Valahol 4 vonalról beszélnek, de ebből az egyik a földfelszín felett megy, ami akkor nem metró, hanem inkább helyi vasút, a másik pedig az első vonal meghosszabbítása, tehát nem érdemes külön vonalnak venni. Annak ellenére, hogy nincs sok vonal, mégis el lehet jutni metróval elég sok helyre, hiszen Rio is olyan hosszan nyúlik el az óceánparton, ahogyan a metróvonal nyúlik keresztül a városon.

Kilátás a szobánk teraszáról

Mi a Gloria megállótól tehát 13 megállót utaztunk, nagyjából egy órát, míg az utolsó megállóhoz nem értünk, a Jardim Oceánico-ig. Innen már csak 200 métert kellett sétálnunk a csónakkikötőig, aztán át is dobtak minket 1 perc alatt a túl oldalon lévő szállásunkig. Nagyon vicces volt hajón érkezni egy házhoz, nem az utca felől. Utána, mikor a sziget belseje felé akartunk kimenni, jött is velünk egy darabon a szállásadónk, mert csak egy szűk kis sikátoron lehet kijutni a házak között a sziget közepére és a főbb utcácskákra. Egyedül sokáig tartott volna, mire eligazodunk ebben a labirintusban.

Nagyon békés volt ez a hely, így, hogy mindenki csónakokon közlekedik. A sziget több pontján vannak mólók, ide ki kell állni, majd kurjantani az arra járó vízitaxisoknak, akik bárhova átvisznek 1-2 reálért. Akár a túlpartra kell mennünk, vagy egy másik szigetre, vagy csak a sziget egyik részéről a másikra. Vannak sokan, akiknek saját csónakjuk van. Ők azzal átmennek a túloldalra, ott kikötik, majd kiugranak a partra, ahol a parkolóban várja az autójuk. A vízparti éttermeknek is van mólójuk, úgyhogy étterembe is sokan érkeztek csónakkal. A szállásunkon tudtunk kajakot is bérelni, így azzal párszor megkerültük a szigetünket. A tulaj felkészített, hogy óvatosan menjünk, mert a motorcsónakokkal simán elütnek minket, de végül a legtöbben lelassítottak a közelünkben, így szerencsére nem borultunk bele a vízbe. Nem lett volna jó, mert amilyen koszos volt a víz, akármilyen betegséget el lehetett volna ott kapni. Sajnos ez nagy probléma volt ezen a környéken. Rengeteg szemét úszott a vízen, vagy akadt bele a part menti mangrovefák gyökerei közé. Nagy kár érte, mert amúgy csodálatos lenne ez a környezet. Egy kis falu, autók nélkül, vízzel körülvéve a nagyváros peremén. A szigeten kóbor kutyák sincsenek, mint mindenhol máshol Dél-Amerikában. Helyettük itt viszont a macskák vannak elszaporodva.

Egyike a sok macskának

Bár itt nem voltak látványosságok, és a karneváli hangulathoz is el kellett hagyni a szigetet, mi itt éreztük magunkat a legjobban Rio-ban. Sajnáltuk is, hogy csak két napig élvezhettük az itteni életet.

Vízi út

Előző

Folytatás