Irány a Sziklás-hegység
Csütörtök reggel esőben mentünk vissza a reptérre, ahol az autóbérlést intéztük. A hegyekbe készültünk, úgyhogy nem örültünk neki, hogy a néhány napsütéses nap után, már a második esős napra ébredtünk. Szerencsére azonban az utunk további részében az időjárásra nem lehetett panaszunk, elkerült minket az eső és a hideg.
Denvertől 200 kilométerre foglaltuk le a következő szállásunkat, a Rocky Mountain Nemzeti Park mellett közvetlenül elterülő kis településen, Grand Lake-ben. Az eső miatt útközben csak egy helyen álltunk meg, Empire településen. Itt megebédeltünk, de körülnézni nem tudtunk, viszont mire Grand Lake-be értünk végre elállt az eső, újra a napsütés vette át a helyét, csak épp a hegyeknek köszönhetően sokkal frissebb lett a levegő. A mi szállásunk a Shadow Mountain Lake-kel szemben volt, ami még a Grand Lake-nél is nagyobb tó itt a nemzeti park mellett. Itt volt egy kis kavarodás, mert nem volt recepció és elvileg SMS-ben küldék el az adatokat a bejutáshoz, viszont ezt mi nem kaptuk meg. Biztos nem vették észre, hogy külföldi telefonszámunk van és országkódot is használni kellene. Ezen a részen pedig térerő is alig volt, nehezen vettük fel a kapcsolatot a szállással. Szerencsére végül sikerült bejutni, nem kellett a kocsiban aludnunk, ami kellemetlen lett volna, mert itt már lehűlt az idő, fűtenünk is kellett éjszaka.
 |
| Eső után a Shadow Mountain Lake |
A Rocky Mountain Nemzeti Park főbb látnivalói mind a park keleti oldalán találhatóak, a Bear Lake Roadon, emiatt ma már főszezonban ez a része a parknak túlzsúfolt. A tömeg miatt ezért egy ideje bevezettek egy időalapú belépési rendszert a terület ezen részére. Vagy regisztrálunk jóval előre ezen az oldalon és akkor lépünk be a területre, mikorra kapunk időpontot, vagy hajnal 5 előtt érkezünk és akkor be lehet hajtani enélkül is. Imádjuk az amerikai nemzeti parkokat, viszont a Yosemite Nemzeti Parknál három éve már megtapasztaltuk, milyen tömeg tud a természetben is összegyűlni, így mi inkább úgy döntöttünk, hogy a park kevésbé látogatott részeit vesszük célba, ahol nincs szükség regisztrációra sem a belépéshez. Ezért is foglaltuk szállásunkat Grand Lake-ben, ami a nemzeti park dél-nyugati részén található.
 |
| Grand Lake utcarészlet |
Két teljes napot töltöttünk itt, és számos túraútvonalat kipróbáltunk, de így is nagyon kis területét tudtuk bejárni csak a parknak, hiszen hatalmas (1,075 km2), méreteit tekintve több, mint háromszor akkora, mint például Málta, és ez még nem is a nagyobb nemzeti parkok közé tartozik itt az USA-ban.
 |
| Lake Irene, RMNP |
A Trail Ridge Road keresztülhalad a park területén és egészen 3,713 méter magasra felmegy. Ide mindenképpen fel akartunk menni mi is. Megérte, mert felejthetetlen élmény volt. Nem gondoltam, hogy ennyire érződni fog itt a magasság miatti alacsonyabb oxigéntartalom, mert azért korábban már voltam 3000 méter felett, úgyhogy meglepő volt, hogy milyen nehéz volt a levegővétel. De lehet a nagy szél is közrejátszott ebben, nemcsak a magasság. A tundra élővilágának szentelt kis tanösvényen elsétáltunk egy darabig a gombasziklákig, de a szél és a hideg (0°C) miatt végül itt nem tettünk hosszabb túrát, inkább az alacsonyabb régiók felé vettük az irányt.
 |
| Kilátás az út legmagasabb pontjáról |
Persze az oxigénhiányos állapotra is van boltban kapható megoldás az USA-ban. Ha valaki a 4,000 méteres hegyeket pécézi ki magának, oda lehet érdemes vinni magával egy flakon palackozott oxigént.
 |
| Dobozos oxigén a túrázáshoz |
Nem messze innen a legmagasabb ponttól található az Alpine Látogató Központ. Megálltunk itt is, mert nagyon szép kilátás van egy a jégkorszak idején, gleccser vájta völgyre. Sajnos ez a látogató központ nem rendelkezett nagy kiállító térrel, mint több nemzeti parkban már megszoktuk, viszont ide gyűlt össze mindenki, aki melegedni akart egy kicsit. Nem is töltöttünk itt sok időt, lementünk 3,300 méter tengerszintfeletti magasság alá, és ezen a részen már kellemes, szélmentes kirándulásra alkalmas idő fogadott minket.
 |
| Kilátás a gleccservölgyre a látogatóközpontból |
A parkba mi a túrázás, a táj miatt mentünk, de mint kiderült, az állatok miatt érdemes leginkább idelátogatni. Ahhoz képest, hogy nem mentünk be az erdőbe több tíz kilométert, rengeteg állatot láttunk a túráink alatt. Valószínűleg azért lehet, mert kevesebb a látogató ezen a részen és aránylag nyugodtan élnek itt, nem is félnek igazán az emberektől.
Néhány állat, amiket láttunk:
Öszvér szarvas (Mule deer) – ijesztő volt, hogy ez a szarvas milyen nyugodtan vette tudomásul, hogy ott vagyunk mellette. Kb 5 méterre a turistaúttól legelészett és kicsit sem zavarta, hogy percekig ott álltunk a közelében.
Hosszúfarkú menyét – ő már egy kicsit idegesebb volt a jelenlétünktől, de azért ő sem rohant el fejvesztve, ahogy megálltunk videózni.
Mormota – ők sajnos elég messze voltak lenn a völgyben. Itt szarvasokat is láttunk, de telefonnal sajnos túl messze voltak, ahhoz, hogy jó felvételeket készítsünk róluk.
Mókus (chipmunk) – őket láttunk
már korábban a Yosemite és a Sequioa Nemzeti Parkban is, még többet is, mint
itt. De nagyon cukik.
Jávorszarvas – ők is nagyon békésen legelésztek az út mellett, nem zavartatták magukat, pedig itt sokan összegyűltek bámészkodók körülöttük.
A boltban rengeteg medvespary-t árultak, de szerencsére mi medvével nem akadtunk össze a túrák alatt.
 |
| Medvespray választék |
Két érdekesség van még a park ezen részén. Az egyik, hogy itt húzódik a kontinens vízválasztó vonala a Sziklás-hegységben. A hegység keleti oldaláról a víz több vízfolyáson, mint például a South Platte-, vagy a Mississippi-folyókon keresztül a Mexikói-öbölbe folyik, a nyugati oldaláról pedig, a Colorado-folyón keresztül a Kaliforniai-öbölbe. A másik érdekesség pedig ez utóbbihoz kapcsolódik, mégpedig, hogy innen ered a Colorado-folyó, mely kialakította a híres Grand Canyont. A Colorado River Trail vezet oda, ezen el is indultunk, de félútról visszafordultunk inkább, mert rajtunk kívül nem volt senki ezen a környéken és ugye nem vettünk medve sprayt, így nem akartunk kockáztatni.
 |
| Colorado-folyó a RMNP-ban |
Maga Grand Lake település is nagyon tetszett nekünk. Igazi kis vadnyugati stílusú város a tóparton. Mosást kellett intéznünk, így volt időnk bejárni. Erre az utunkra sem vittünk magunkkal rengeteg holmit, csak kézipoggyászt, tehát szükség volt mosást intézni útközben. Emiatt le is buktunk az otthoniak előtt, mert a mosodás képeken unokatesóm észrevette Ádám ujján a gyűrűt, így kénytelenek voltunk máris beszámolni az esküvőről, pedig az eredeti terv szerint csak miután a honosításon is túl vagyunk, akkor mondtuk volna el, hogy megvolt az esküvőnk. Ugyanis a tanúk és anyakönyvvezető hiánya miatt, még mindig tartottunk tőle, hogy esetleg itthon nem fogják elfogadni az amerikai papírjainkat.
 |
| Vadnyugati hangulat Grand Lake-ben |
A település határában van az Adams Falls (Ádám vízesése), itt találkoztunk a legtöbb turistával a látogatóközponton kívül, ez is a nemzeti park része. Az idő is szép volt, így itt már szinte tömeg volt. Innen is indul egy túraútvonal, de a legtöbben csak a vízesés közelében sétálgatnak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése