Ugrás a fő tartalomra

Veszélyes-e a síelés?


Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán.
Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-szigetek között, majd vissza Európába az Atlanti-óceánon keresztül.
Bár még viccelődtünk is vele, hogy ha mégis történne velem valami, elég idő van még a március 19-ei indulásig; addig fel is épülök; látszik nagyon naivak voltunk és nem okultunk a tavalyi esetből. Annak ellenére, hogy én a legnagyobb óvatossággal közlekedtem a sípályákon, minden mozdulatot átgondolva, most mégis le kell mondanunk a nagy utazásunkról, mert Ádám otthon, a kertben, a háztól 1 méterre, egy rossz ugrásnak köszönhetően elszakította az Achilles-inát. Bizakodóak voltunk, reméltük, hogy március közepén lekerül róla a gipsz, kiheveri a műtétet, lábra áll, de múlt csütörtökön megkaptuk a rossz hírt, miszerint csak március 29-én veszik le róla a fekvőgipszet és ennek megfelelően, nagyjából júniusban fogja tudni újra terhelni a lábát.
Ezzel így egyelőre ugrottak a terveink, két mankóval, fekvőgipsszel messzire nem jutunk. Tehát, hogy veszélyes-e a síelés? Mostani tapasztalatunk alapján, azt mondom, ugyanannyira veszélyes csak, mint amennyire bármely más tevékenység L Ráadásul ha az ember tisztában van vele, hogy egy úgymond veszélyes sportot űz, talán jobban odafigyel a mozdulataira, mintha csak a lépcsőn közlekedik, amiről azt gondolja, hogy ott nagy baj nem érheti.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…