Ugrás a fő tartalomra

Otthonkeresés

Ahogy a legutóbbi blogbejegyzésben írtam, arra jutottunk a hat hetes út végére, hogy szükségünk van az utazások között a mindennapokban egy saját otthonra. Kiderült, hogy a kényelem nekünk fontosabb, mint a kalandok. :)
Ahogy hazaértünk hétvégén, hétfőtől máris elkezdtük keresni a leendő otthonunkat. Szerencsére megvoltak a pontos preferenciáink, így nem kellett sokat keresgélni, mert nagyon gyorsan kiszórtuk a házak nagy részét már interneten és csak egy maradt, amit szerettünk volna élőben is megnézni. Bár nem pontosan ott volt, ahová mi eredetileg gondoltuk költözni, de mikor sikerült 3 napot a környéken eltölteni és a házat is megnézni, már nem sok kétségünk maradt, szeretnénk-e a házat megvenni és ezen a helyen lakni.
Dombokra, hegyekre, erdőkre vágytunk, így érkeztünk Nógrád megye észak-keleti csücskébe, Salgótarján közelébe. Még egyikünk sem járt sokszor ezen a környéken, így lesz mit felfedeznünk.
Következő utazásunk október végén esedékes csak, Albániába készülünk, így a köztes időben többször is sikerült Cereden járnunk, ahol a kinézett ház áll. Túráztunk, felfedeztük a környéket. Átmentünk a szlovákiai Tajti községbe, a Ceredhez legközelebbi településre, ahol kilátó áll egy kis tó partján, megkerestük a helyi horgásztavakat és a gyalogos viaduktot. Épp szarvasbőgés idején is arra jártunk, az alkonyi erdőben elég ijesztő volt, ahogy mindenfelől hallottuk az egymással versengő szarvasok hangját.
Bár sok időnk elment ezekkel a kis kirándulásokkal, még otthon is ki tudtuk használni a szép, napos időt és másfelé is eljutottunk túrázni.

Tajti

Szarvas

Körös-parton

Csővár látképe



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A híres Preikestolen túra

Magunkhoz képest korán reggel indultunk a mai túrára, de mikor a Prédikálószék szikla parkolójához értünk, kiderült, hogy még korábban kellett volna jönnünk, mert már rengetegen voltak akkor a parkolóban és folyamatosan érkeztek a kocsik. Nem csodálkozhattunk, gyönyörű idő volt és hétvége. Az előző napok esői után sokan indultak el ma a sziklához. Mint kiderült, a mellettünk parkoló jármű tulajdonosa két napja várt már, hogy elálljon az eső és elindulhasson túrázni. Ehhez képest szerencsésnek éreztük magunkat. Ugyan mi is veszítettünk egy napot, de az előző nap sem telt el hiábavalóan, láttunk sok szépet. Gyors reggeli után összeszedtünk a szükséges holmikat, meleg ruhát, esőkabátot, kevés élelmet és vizet. Szó szerint tömegben indultunk neki a hegynek, de szerencsére fél óra után a nehezebb emelkedőkön szétszóródtak az emberek, mindenki a maga tempójában haladt felfele a lépcsőkön. Közel 4 km alatt kellett leküzdeni a 330 méteres szintkülönbséget. 270 méter magasról indultunk, a szi…

Veszélyes-e a síelés?

Január végén szüleimmel Franciaországba utaztam síelni. Nálunk a családban már-már hagyomány a téli síelés. Szüleim közel 20 éve telente többször is eljárnak a hegyekbe. Hol Ausztriába, hol Olaszországba, hol Szlovákiába, hol Franciaországba. Ilyenkor általában visznek magukkal valakit a családból, vagy akár többedmagunkkal is csatlakozhatunk. Tavaly unokaöcsémmel mentünk velük, szintén Franciaországba és a síelés második napján a felvonóból kiszállva sikerült olyan szerencsétlenül csúszni, hogy fellöktem Anyukámat, akinek térdszalag-húzódása lett és majd 2 hónapot feküdt otthon utána rögzítővel a lábán. Nem tudom, ez rémítette-e meg jobban Ádámot, vagy a hosszú buszos út Franciaországig, mindenesetre úgy döntött, hogy ő inkább otthon marad, míg mi síelünk, nem kockáztatva a testi épségét. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzak magamra nagyon, nehogy lesérüljek, mivel december óta megvannak a jegyeink a várva várt útra az USA-ba, ahol egy körutat tervezünk, valamint egy hajóútra a Karib-sz…

Tirana, Albánia fővárosa

Érkezésünk másnapján Tirana felfedezésére indultunk. A szállásunktól besétáltunk a központba. Már ez a séta is érdekes volt. Nagyon szép idő volt, ez fokozta a város mediterrán hangulatát. Az utcák tele voltak járókelőkkel, a parkokban idős bácsik ülték körül az asztalokat, dominóztak, sakkoztak, kártyáztak, a nénik az utcai árusoknál vásároltak. Mintha a város összes lakosa a házakon kívül tartózkodna. A főtérre érkeztünk, itt megkerestük a turista információs irodát, és beszereztük a szükséges térképeket és információkat. Tiranában nem kell nagy távolságokat megtenni, hogy az ember bejárja a látnivalókat, így nagyon kényelmes volt a városnézés. A főtéren kezdtünk, ami Szkander bég nevét viseli. Ekörül található az Óratorony, a város legrégibb mecsete, az Et’hem Bey mecset, a Nemzeti Történeti Múzeum, az Opera épülete és itt található a tér közepén Szkander bég lovas szobra is. Épp dél lett, mire bejártuk a teret, meg is szólalt a müezzin imára szólító hangja a mecsetből, ugyanis Al…