Érkezés Floridába

New Orleansból a híres Greyhound buszok egyikével jutottunk el Floridába. Néhány napot töltöttünk az állam fővárosában, Tallahasseeban. Nagyon kellemes, nyugodt település, jó klímával és gyönyörű, zöld környezetben. Szállásunk közelében szép parkok voltak, spanyol mohával benőtt fákkal, és egyéb, már szinte trópusi növényzettel. A közelben volt a Florida történetét bemutató nagyon igényes és ingyenes múzeum is, ahol jó pár órát el lehet tölteni. Innen a fővárosból délnek indultunk. Az Ocala erdőn keresztül haladtunk, útközben már a benzinkutakon is bébialligátorokat mutogattak és friss narancslevet kóstoltattak. Egyre jobban érződött a napos, déli hangulat.

Spanyol mohával benőtt fa

Megálltunk Daytona Beachen is, ahol az óceánparton autók is közlekedhetnek, nem csak gyalogosok. A homok itt teljesen más, mint Kaliforniában volt, vagy mint amit Európában megszoktunk a tengerpartokon, inkább már a karibi szigetek fehér homokjára emlékeztet. Sokkal fehérebb és tömörebb, így könnyű rajta személyautóval is haladni. Régen autóversenyek is zajlottak a parton, ma már ezeket csak a híres Daytona Beach versenypályán tartják.

Autóval az óceánparton

 A következő szállásunk Titusville-ben volt, közel a másnapi programunkhoz: A Kennedy Space Center-hez. Épp Hálaadás napján érkeztünk, így a városka elég csendes volt. Itt már érezni az űrközpontos hangulatot: a tengerparton van űrhajós Walk of Fame, Niel Armstrong tenyérlenyomatával és mindenféle űrsiklós küldetésekkel kapcsolatos emlékművekkel. Nem utolsósorban pedig a partról már látszanak a kilövőállások és hangárak!

Niel Armstrong kézlenyomata

Átsétáltunk az űrhajósok tiszteletére kialakított parkon, egészen az óceánpartig. Sajnos a mólók rossz állapotban vannak és lezárták őket. Mint kiderült egy tavalyi hurrikán pusztításának nyomait láthattuk. Ácsorogtunk itt egy darabig, mert delfineket vettünk észre a parttól nem messze ugrálni a tengerben. Közben beszédbe elegyedett velünk egy helyi horgász, akiről kiderült, hogy mesterségét tekintve pap volt nyugdíjas évei előtt. Beszélgettünk vele kicsit, kiderült, hogy volt egy jó barátja, aki Kanadában élt, de magyar származású volt, így tudta, hova valósiak vagyunk. Meglepődtünk párszor, mert voltak néhányan, akik ismerték Magyarországot. Indulás előtt új ismerősünk elmondott egy imát is értünk, és jó utat kért/kívánt nekünk, aminek én nagyon örültem, mert Hálaadás ünnepén, amúgy is gondoltam, hogy valahogy nekünk is hálát kellene mondanunk azért, hogy végre eljöhettünk erre az útra és, azért hogy eddig minden szerencsésen alakult és az eddig látottakért.

A hurrikán által szétzúzott móló

Előző

Folytatás