Death Valley Nemzeti Park

Következő nemzeti park a sorban, még mindig Kaliforniában: Death Valley, mely a Mojave-sivatag része. Teljes környezetváltozás. Ahogy jöttünk le a Sequoia Nemzeti Parkból, egyre kopárabb lett a táj. Végül kikötöttünk a sivatagban, és megérkeztünk a világ egyik legszárazabb és legmelegebb helyére. Itt mérték eddig a Földön a legmelegebbet – 1913-ban 56,6 °C-t és a völgyben évente átlagban 50 mm eső esik mindössze. Itt van Észak-Amerika legmélyebb pontja is, ami 85,5 méterrel van a tenger szintje alatt. Az eddigiektől teljesen más világba érkeztünk. Mondhatnám, hogy ez is milyen csodálatos, de nem lenne igaz. Én úgy éreztem, hogy akármennyire is szépek a színes sziklák és érdekes, eddig nem látott természeti képződményeket láttunk, leginkább azért volt érdemes ide eljönni, hogy még jobban tudjuk értékelni az erdőkkel benőtt, zöld hegy-és domboldalakat a világ más, szerencsésebb pontjain.

Artist's Palette

Nyugat felől, Ridgecrestből érkeztünk a nemzeti parkba és először a Stovepipe Wells-nél lévő dűnéket néztük meg. Itt van a Mosaic Canyon is, de az ehhez vezető út le van zárva jelenleg. Sőt, a park egyik fő látványossága, Scotty kastélya is le van zárva 2015 októbere óta a látogatók elől, mikor is egy hatalmas villámárvíz elsodorta a kastély körüli utakat és iszappal árasztotta el a kastélyt. A sivatagos területeken nagyon veszélyes áradások tudnak kialakulni, mikor hirtelen több 10 mm eső hullik le. Nincs semmi, ami megfogná a hegyekből lezúduló vizet és az hatalmas erővel sodor el mindent, ami az útjába kerül. Épp így alakultak ki az ezeken a helyeken megtekinthető, lenyűgöző kanyonok is.

Mesquite Flat Dunes

Furnace Creekben van a fő látogató központ, ide érdemes betérni. Negyed órás filmet nézhetünk meg a Death Valley kialakulásáról, jelenlegi helyzetéről, valamint őslakóiról, a Timbishákról is. Van egy interaktív kiállítás is, beszerezhetjük a szükséges térképeket és szívesen válaszolnak kérdéseinkre is a park dolgozói. A nemzeti parkokról, amelyekben eddig jártunk, háromféle prospektust találtunk mindig. Turista információs pontokon találhatunk egy egész részletes kis magazint, Oh, Ranger! a címe. Minden nemzeti parkról kiadnak ilyet. Írnak benne a park történelméről, a park adatait is közlik, bemutatják a legfontosabb látnivalókat és adnak tippeket túrákra, akár ha csak egy napunk is van a parkra. A túraútvonalak nagy részét is összegyűjtik ezekben és nehézség, távolság szerint osztályozzák. Aztán a parkba belépéskor, jegy vásárlásakor adnak egy többé-kevésbé részletes térképet a parkról és egy magazint, melyet évszakonként adnak ki és aktuális információk és programok vannak benne főleg, például az útlezárásokról, vagy veszélyekről – például az erdőtüzekről.

Hasonló kiadványokat adnak a többi nemzeti parkban is

Death Valleyba egyébként önbevallás alapján működik a jegyvétel, nincs kapu a bevezető utakon, mint Yosemitébe vagy a Kings Canyon & Seqouia parkokba. Ide is jó az Amercia the Beautiful Pass, tehát már a harmadik helyen tudtuk használni.

Furnace Creektől délre indulva találhatók egymás után a park legérdekesebb pontjai. Mi először a Natural Bridge-hez túráztunk el. A parkolóig egy nagyon rossz minőségű úton kellett bedöcögni, onnan viszont csak egy rövidke séta volt a hídig. Tovább lehet még egy darabig menni a kanyonban a végéig, vagy esetleg még tovább, ha átmászunk egy 3 méter magas sziklafalat.

Natural Bridge

Innen még mindig délebbre haladtunk, a Badwater Basinig, ahol egy tábla mutatja a legmélyebb pontot az észak-amerikai kontinensen. Ha hátra nézünk, fel a csupasz sziklafalakra, láthatunk egy másik táblát is, ami azt mutatja, milyen magasan van felettünk a tengerek szintje. A Badwater Basin most teljesen ki volt száradva, egy kis pocsolyától eltekintve, de esők után több víz is összegyűlhet benne. Több ezer évvel ezelőtt egy hatalmas tó volt itt, de ez később elpárolgott, ezért mi most csak az utánamaradt végtelen sómezőt láthattuk. Be is lehet sétálni jó darabon és a tisztább részeken lehet a sót kóstolgatni.

85,5 méterrel a tengerszint alatt

Sómező

Ezután visszafelé indultunk, az Artist's Drive-hoz, ami egy egyirányú panorámaút színes sziklák és szűk kanyonfalak között. Ez az út és az Artist's Palette megálló voltak a legszebb részei a parknak. Sokan csak az első megállónál álltak meg és az Artist's Palettehez már nem kanyarodtak el, de semmiképp ne hagyjuk ki ezeket a színes formációkat. Itt lehet őket a legjobban megfigyelni.

Artist's Palette

Már naplementekor vezettünk végig az Artists Drive-on, de még sötétedés előtt gyorsan benéztünk a Golden Canyonba is, ami szintén a Furnace Creek felé vezető úton volt. Erről a kanyonról nem írt a kis füzetünk, pedig szintén olyan, amit mindenképpen érdemes megnézni. Egy rövidebb túra keretében elmehetünk a Vörös Katedrális nevezetű sziklaformációhoz, vagy ha több időnk és erőnk van, egy hosszabb körtúrát is tehetünk. Sajnos nekünk már nem volt erre időnk, nem akartunk sötétben botorkálni a kanyonban a sziklák között.

Golden Canyon - Red Cathedral

Már a Zabriskie pontot is csak sötétben láttuk. Igazság szerint kevesebbet vártam ettől a parktól és nem szántunk rá elég időt. Meg a déli órákban tűző nap sem kedvezett túlságosan a megerőltetőbb túrázásnak. Kellemetlen meleg nem volt egyébként, csak 32-34 fok volt a maximum és szellő is fújt néha. Mikor kiszálltunk a kocsiból nem volt elviselhetetlen meleg, de mikor vissza kellett szállni, az nagyon rosszul esett. Sajnos az érdekes pontok messze vannak egymástól, ha egy-két nap alatt akarunk mindenhova eljutni, muszáj ki-be szállni.

Van még néhány szellemváros is a Death Valley területén és egy bórax bánya maradványai is megtekinthetők Furnace Creek felé menet, de ezek nem olyan jelentős látnivalók.

Harmony Borax Works

Rhyolite, az egyik szellemváros, legjobb állapotban megmaradt, üvegekből épült háza

Előző

Folytatás