A 66-os út, az Egyesült Államok főútja
Azt hiszem a 66-os út is egy
kihagyhatatlan látványosság, ha az ember az Egyesült Államoknak ezen a részén
jár. Az út maga Chicagótól Los Angelesig húzódik, de kevesen járják végig, főleg
egy utazás alatt. Viszont ha olyan tájon járunk, amin keresztülfutnak egyes
szakaszai, mindenképpen érdemes áttérni a főútról és visszautazni egy kicsit a
múltba az út menti látványosságok segítségével.
Route 66 - The Mother Road |
Mi Williamsnél, Arizonában
találkoztunk először a 66-os út jeleivel, de itt még a 40-es főúttal közös
útvonalon haladnak. Williams nagyon hangulatos kisváros. Az 50-es, 60-as évek
zenéi szólnak az utcasarkokon, az üzletek, kávézók is egész korabeliek. Magára
a 66-os útra mi Seligmannál hajtottunk fel. Itt is van minden, amire a turista
kíváncsi lehet. Régi autók, életképek, szuvenírek, korabeli benzinkút. A
folytatástól ne várjunk sokat. Kietlen puszta az egész. Néhol megszakítják az
utat a Burma Shave vicceskedő táblái, de egyébként semmi látnivaló. Aztán
elérjük a Grand Canyon barlangjai (Grand Canyon Caverns) megállót. Semmi jót
nem sejtet, szinte ijesztően elhagyatott. Egy-két fénykép erejére álltunk csak
meg, aztán indultunk is tovább, de utólag rákeresve interneten, valami mégis
lehet ott. Drága túrákat szerveznek, elmondásuk szerint az USA legnagyobb
száraz barlangjába. Korábban dinoszauruszokkal reklámozták a helyet, de aztán
kiderült, hogy mégsincsenek a barlangban dínó nyomok.
Dínó a Grand Canyon Cavernsnél |
Folytatva utunkat, az előzőekhez
hasonló sivár tájon haladunk keresztül. Az utunkat csak néhány poros kisváros
szakítja meg, aztán beérünk Kingmanbe. Ez már egy nagyobb város, pedig a 19.
század végén csak egy vasúti megállóhelyet hoztak itt létre. Ekkor alakították
ki a későbbi 66-os út vonalát is. Innen is megközelíthető a Skywalk, és
szerveznek különböző Grand Canyon látogató túrákat, dzsippel, hajóval, így
rengeteg a motel is a városban. Mi is itt szálltunk meg.
Gőzmozdony, Kingman |
Másnap megnéztük a helybeli
múzeumot is a 66-os út történetéről, főleg az arizonai szakaszról. Ez nagyon
érdekes volt. Egy külön teremben korabeli elektromos autókat is kiállítanak.
Hihetetlen, hogy a 20. század elején már ennyiféle és ilyen elektromos autókat
is képesek voltak gyártani és aztán mégis abbahagyták a fejlesztésüket és most
az utóbbi egy-két évtizedben kezdtek csak újra foglalkozni velük.
Töltőállomás a múzeumban |
Kingman után Oatmannek vettük az
irányt, még mindig a 66-os úton. Egy leírás szerint ez a szakasz a
leglátványosabb az egész úton. Cool Springsig nem értettük, miről beszélhetett
az író. Egy pusztaságon vezetett keresztül az utunk, amiről csak néhány poros
földút ágazott le, pár jobb napokat is látott faházhoz vagy épp telepített lakóautóhoz.
Elképzelni is lehetetlen, hogy emberek ennyire kietlen helyen élnek, ahol nincs
semmi, poron, pár kaktuszon és egy kis gazon kívül. Aztán Cool Springstől, ami csak
egy kis benzinkút és múzeum, javult a helyzet a látványt illetően. Itt kezdődik a szerpentin, ami
az egész út legbalesetveszélyesebb része. Hajtűkanyarok és keskeny út jellemzi
ezt a szakaszt. A 20. század elejei autósok Cool Springsben álltak meg az
autóikat átnézetni, kereket meghúzni, tankolni, mielőtt elindultak volna át a
hegyen.
Oatman felé a szerpentinen |
Oatmanban ismét pezsgő élet várt
minket. Ez a település régen aranybányászatból élt. Ma is működik még egy bánya
az út mellett, de azt nem tudjuk, mennyire nyereséges. Ma már lehet, hogy a
turisták több pénzt hoznak. Az út melletti épületek a faluban mind a turistákat
szolgálják ki. Étel, ital, szuvenír, és szamáreledel kapható. Ugyanis Oatman
arról híres leginkább, hogy az utcán szabadon kóborolnak a „vadszamarak”.
Teljesen hozzászoktak már a turistákhoz, nyugodtan lehet őket simogatni. A
szamarakon kívül próbálják a vadnyugati életformát is bemutatni, naponta
játszanak el egy utcai lövöldözést banditáknak beöltözött színészek.
Legifjabb turistalátványosság |
Oatman után nem sokkal mi
letértünk a 66-os útról és útlezárások miatt, már nem is tudtunk visszamenni rá,
egy néhány km-es szakaszt leszámítva. Santa Monicánál, Los Angelesben, sikerült
a végét megtalálni a kikötőben, de ez a szakasz már teljesen más, mint az
arizonai.
Santa Monicában van az út vége |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése