A 66-os út, az Egyesült Államok főútja


Azt hiszem a 66-os út is egy kihagyhatatlan látványosság, ha az ember az Egyesült Államoknak ezen a részén jár. Az út maga Chicagótól Los Angelesig húzódik, de kevesen járják végig, főleg egy utazás alatt. Viszont ha olyan tájon járunk, amin keresztülfutnak egyes szakaszai, mindenképpen érdemes áttérni a főútról és visszautazni egy kicsit a múltba az út menti látványosságok segítségével.

Route 66 - The Mother Road
Mi Williamsnél, Arizonában találkoztunk először a 66-os út jeleivel, de itt még a 40-es főúttal közös útvonalon haladnak. Williams nagyon hangulatos kisváros. Az 50-es, 60-as évek zenéi szólnak az utcasarkokon, az üzletek, kávézók is egész korabeliek. Magára a 66-os útra mi Seligmannál hajtottunk fel. Itt is van minden, amire a turista kíváncsi lehet. Régi autók, életképek, szuvenírek, korabeli benzinkút. A folytatástól ne várjunk sokat. Kietlen puszta az egész. Néhol megszakítják az utat a Burma Shave vicceskedő táblái, de egyébként semmi látnivaló. Aztán elérjük a Grand Canyon barlangjai (Grand Canyon Caverns) megállót. Semmi jót nem sejtet, szinte ijesztően elhagyatott. Egy-két fénykép erejére álltunk csak meg, aztán indultunk is tovább, de utólag rákeresve interneten, valami mégis lehet ott. Drága túrákat szerveznek, elmondásuk szerint az USA legnagyobb száraz barlangjába. Korábban dinoszauruszokkal reklámozták a helyet, de aztán kiderült, hogy mégsincsenek a barlangban dínó nyomok.

Dínó a Grand Canyon Cavernsnél
Folytatva utunkat, az előzőekhez hasonló sivár tájon haladunk keresztül. Az utunkat csak néhány poros kisváros szakítja meg, aztán beérünk Kingmanbe. Ez már egy nagyobb város, pedig a 19. század végén csak egy vasúti megállóhelyet hoztak itt létre. Ekkor alakították ki a későbbi 66-os út vonalát is. Innen is megközelíthető a Skywalk, és szerveznek különböző Grand Canyon látogató túrákat, dzsippel, hajóval, így rengeteg a motel is a városban. Mi is itt szálltunk meg.

Gőzmozdony, Kingman
Másnap megnéztük a helybeli múzeumot is a 66-os út történetéről, főleg az arizonai szakaszról. Ez nagyon érdekes volt. Egy külön teremben korabeli elektromos autókat is kiállítanak. Hihetetlen, hogy a 20. század elején már ennyiféle és ilyen elektromos autókat is képesek voltak gyártani és aztán mégis abbahagyták a fejlesztésüket és most az utóbbi egy-két évtizedben kezdtek csak újra foglalkozni velük.

Töltőállomás a múzeumban
Kingman után Oatmannek vettük az irányt, még mindig a 66-os úton. Egy leírás szerint ez a szakasz a leglátványosabb az egész úton. Cool Springsig nem értettük, miről beszélhetett az író. Egy pusztaságon vezetett keresztül az utunk, amiről csak néhány poros földút ágazott le, pár jobb napokat is látott faházhoz vagy épp telepített lakóautóhoz. Elképzelni is lehetetlen, hogy emberek ennyire kietlen helyen élnek, ahol nincs semmi, poron, pár kaktuszon és egy kis gazon kívül. Aztán Cool Springstől, ami csak egy kis benzinkút és múzeum, javult a helyzet a látványt illetően. Itt kezdődik a szerpentin, ami az egész út legbalesetveszélyesebb része. Hajtűkanyarok és keskeny út jellemzi ezt a szakaszt. A 20. század elejei autósok Cool Springsben álltak meg az autóikat átnézetni, kereket meghúzni, tankolni, mielőtt elindultak volna át a hegyen.

Oatman felé a szerpentinen
Oatmanban ismét pezsgő élet várt minket. Ez a település régen aranybányászatból élt. Ma is működik még egy bánya az út mellett, de azt nem tudjuk, mennyire nyereséges. Ma már lehet, hogy a turisták több pénzt hoznak. Az út melletti épületek a faluban mind a turistákat szolgálják ki. Étel, ital, szuvenír, és szamáreledel kapható. Ugyanis Oatman arról híres leginkább, hogy az utcán szabadon kóborolnak a „vadszamarak”. Teljesen hozzászoktak már a turistákhoz, nyugodtan lehet őket simogatni. A szamarakon kívül próbálják a vadnyugati életformát is bemutatni, naponta játszanak el egy utcai lövöldözést banditáknak beöltözött színészek.

Legifjabb turistalátványosság
Oatman után nem sokkal mi letértünk a 66-os útról és útlezárások miatt, már nem is tudtunk visszamenni rá, egy néhány km-es szakaszt leszámítva. Santa Monicánál, Los Angelesben, sikerült a végét megtalálni a kikötőben, de ez a szakasz már teljesen más, mint az arizonai.

Santa Monicában van az út vége

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések