Grand Canyon Nemzeti Park


Nagy elvárásokkal indultunk neki a mai napnak, hiszen a Grand Canyonhoz kirándultunk. Annyit hallani róla, annyi képet, videót lehet róla találni, azt gondoltuk nagyjából el tudjuk képzelni, milyen lesz majd élőben látni. Aztán mégis megdöbbentünk, milyen hatalmas is igazából ez a hasadék. Hihetetlen méretekről van szó, és hiába olvassuk, hogy a szélessége 6,4 km-tól 29 km-ig terjedhet, a mélysége pedig 1200 és 1800 méter között változik, el sem lehet képzelni, hogy igazából mekkora szurdokról is van szó. Hatalmas élmény volt.

Kilátás a kanyonra
A másik dolog, ami meglepett minket, az hogy a környék, ahol elterül, nem is olyan sivatagos, mint azt gondoltuk. A kanyon pereme mentén, egész hosszan, sűrű fenyőerdő húzódik. Az idő sem olyan volt, mint számítottunk rá. Mikor reggel megérkeztünk a nemzeti parkba, 5 fok volt csak és fújt a szél. Szép napsütés volt, így melegedett valamennyit a hőmérséklet a nap folyamán, de nem volt azért melegünk.

Dideregve a kanyon peremén
A kanyont több helyen is meg lehet tekinteni. A híres Skywalk, az üvegfolyosó, ami kilóg a kanyon felé, az egy a helybeli indiánok által működtetett parkban található, Las Vegashoz közelebb, de mi nem ide mentünk, hanem a Grand Canyon Nemzeti Parkba, Flagstafftól északra, mivel itt is tudtuk használni az éves bérletünket. A parknak van egy északi és egy déli része is, attól függően, merre fekszenek a szurdoktól. Az északi rész kevésbé kiépített, a klímája zordabb és így ősztől tavaszig le is zárják, nem megközelíthető, így mi már csak a déli részre tudtunk most menni.

Különböző színű sávok, különböző korokból származó kőzetlerakodások
Keletről érkeztünk a parkba, innen haladtunk nyugatnak, végig a perem menti úton. Útközben több kilátó is van, ahonnan meg lehet csodálni a kanyont. Valahol egész jól átlátni a kanyon túloldalára, másról lelátni az aljára, a Colorado-folyóra, megint máshol a kanyon oldalára van jó rálátás, ahol a különböző kőzetrétegeket lehet megfigyelni. Útközben megálltunk a látogatóközpontnál is, ahol két bemutatófilmet lehet végignézni, a kanyon kialakulásáról, ami 5-6 millió éve kezdődhetett, európaiak általi felfedezéséről és lakóiról, az állatokról és az indiánokról.

Kisfilm a kanyon kialakulásáról a látogatóközpontban
A látogatóközponttól még nyugatabbra tartva a Grand Canyon falu következik, szállodákkal, kempinggel, boltokkal, postával, a nemzeti park különböző épületeivel, valamint a vasútállomással. Mert a kanyon vonaton is megközelíthető. Nagyon stílusos. Nem jártunk utána, mennyibe kerül, és hány átszállás lenne Las Vegasból vagy Los Angelesből vonaton elérni a parkot, mert mi kocsival mentünk, de biztos nagy élmény lehet az is.
A falutól még nyugatabbra folytatódik tovább az út, de saját autóval csak december-február között lehet itt közlekedni, az év többi részében le kell még a faluban parkolni és a shuttle busszal folytatni az utat. Itt a Grand Canyonnál egyébként 4 útvonalon járnak az ingyenes buszok. Tehát aki vonattal érkezik, az is mindent be tud járni. Mi is mentünk pár megállót a shuttle busszal nyugatra a Hermits Rest úton, aztán leszálltuk és átsétáltunk pár megállóval arrébb, a néhány helyen a peremhez túl közel futó túraösvényen.

A perem szélén állva
Egy kis darabon elindultunk mi is lefelé a kanyonban, a Bright Angel túraúton, de épp csak azért, hogy elgondolkodjunk rajta, ha esetleg még visszajövünk ide melegebb időben, akkor rászánunk 2 napot és lemegyünk a szurdok aljára. Most nem vállaltuk volna be, hogy ilyen fagyos éjszakákon sátorozzunk, de voltak, akiket ez nem tántorított el.


Boltív a Bright Angel túraút elején

Előzmény

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések