Kicsit késve, de elindultunk

A márciusi tervezett induláshoz képest elég sokat késtünk, de a Barcelonába tartó gépünk szerencsére csak két órát késett. Az USA-ba tervezett utunkat egy kis barcelonai kirándulással indítottuk, ahova nagynénémmel, Krisztivel és unokatestvéremmel, Zsófival utaztunk. Esti géppel repültünk, így nem jött jól a még késöbbi indulás, egyeztetni kellett a szállással is, hogy be tudjunk jutni majd a szobánkba valahogy. Azért próbáltuk jól eltölteni az időt, bankkártyáinknak köszönhetően, a MasterCard VIP váróban eszegettünk, iszogattunk, amíg fél 8-kor be nem zártak. Ekkor kinn telepedtünk le, kártyáztunk kicsit, majd láttuk a kijelzőkön, hogy az ötös számú pulthoz kell menniük a gép utasainak, de még nem beszálláshoz. Megijedtünk, hogy mit fognak mondani, de mint kiderült, csak kuponokat osztogattak a késés miatt, amit enni-, innivalóra lehetett elkölteni. Így most már három óra alatt teleettük, -ittuk magunkat ingyen, de még mindig Budapesten voltunk csak.

Végül sikerült elindulni és szerencsésen meg is érkezni Barcelonába. Mivel késő volt már és a szálláson vártak, taxival mentünk be a városba, de nem bántuk meg, mert egyáltalán nem volt drága, a reptéri busz és metró árakhoz képest. Ezeken nagyjából 5 € a jegyár egy főre. De egyébként, ha több időnk van, a 46-os számú buszon, vagy az éjszakai N17-esen normál jegyekkel utazhatunk.

Hamar alkalmazkodtunk a spanyol életformához, a késői érkezés miatt, későn kezdtük a másnapot is. Éppen ezért kényelmes, pihenős napot terveztünk, de végül mégis rengeteget láttunk, sokfelé jártunk már az első napon is. És ez később is minden nap így ment. Én már többször jártam Barcelonában, és éltem is Spanyolországban hosszabb ideig, de a többieknek minden új volt. Igyekeztünk belelátni a spanyol/katalán életbe és gyakorolni a nyelvet is. Zsófi középiskolában tanul spanyolt, Ádám pedig a dél-amerikai útra készülve próbál spanyol szavakat felcsipegetni. Itt a katalán miatt azért kicsit nehezebb dolguk volt. Próbáltuk a spanyol gasztronómiát is feltérképezni, több-kevesebb sikerrel. Egyikünk sem kedveli a tengeri herkentyűket, így csak egyszer ettünk kis halakat, mikor a salátánkra tették kéretlenül őket. De ettünk minden mást szinte. Churrost csokoládéval, croissant tejeskávéval, paellát, gazpachot, albondigast (húsgombócok paradicsomszósszal, máshogy, mint ahogy otthon esszük), patatas bravast (sült krumpli csípős szósszal leöntve), tortillát és még lehetne sorolni.

Arra hamar rájöttünk, hogy a barcelonaiak sosem bízhatnak az időjárás jelentésben, mert egyik nap sem olyan időnk volt, mint amit reggel megjósoltak a meteorológusok. Így a tengerpartra sikerült kabátot is vinni, pedig olyan meleg volt, hogy néhányan még fürödtek is, viszont másnap, mikor a Montjuicra mentünk fel, rohamtempóban szaladtunk az egyik kis büfébe ebédelni, mert hirtelen elkezdett szakadni az eső, nálunk pedig természetesen nem volt esőkabát. Az addig hűtőmágnest és kulcstartót áruló leleményes afrikai árusok persze elő tudták hirtelen a semmiből kapni az esernyőket és esőkabátokat…

Folytatás