Megérkezés San Franciscóba

Hosszú, 12 órás repülőút után végre megérkeztünk San Franciscóba. Többszörös útlevél ellenőrzés után, délután 4 óra körül végül kijutottunk az oaklandi repülőtérről. A szállásunk a belvárosban volt, odáig metróval utaztunk. Elsőre kissé ijesztő volt, ahogy a felszínre értünk és mindenfelé utcai zenészek játszottak futurisztikus dallamokat, hajléktalanok ücsörögtek, feküdtek a házfalak mentén, hömpölygött a tömeg végig az utcán, marihuána szag terjengett, néhány helyről pedig hallatszódott, az éppen sztrájkoló szállodai dolgozók kántálása – One job should be enough (Egy állás elég kellene, hogy legyen). Ez a Market Street és környéke, amit az ötödik napra sem sikerült igazán megszokni.

Kalifornia zászlója

Szerencsére más arca is van San Franciscónak – a csendes Telegraph Hill, amelyen a Coit Tower áll, a rendezett kínai negyed, ahol rengeteg bóvlit árulnak az üzletekben, mint itthon is, a hatalmas felhőkarcolókkal teli Financial District vagy éppen a turistáktól hemzsegő Fisherman’s Wharf és Golden Gate Bridge. San Francisco New York után az Amerikai Egyesült Államok legsűrűbben lakott területe, így nem csoda, hogy mindenki megtalálhatja a hozzá illő környéket.

Financial District - a felhőkarcolók világa

Az első benyomásaim az USA-val kapcsolatban nem voltak túl pozitívak ennek ellenére sem. Koszosnak, szemetesnek tűnik, mintha az amerikaiak igénytelenek lennének kissé a környezetükkel kapcsolatban. Nagyzási mániájuk lehet, ami a felhőkarcolók mellett a hatalmas kocsikban nyilvánul meg. Az ételadagok szintén, amellett, hogy drágák, elég nagyok is általában. A környezetvédelemben is van még hova fejlődniük. Hiába látni fiatalokat, hogy önkéntes munkában szemetet szednek a tengerparton, ha a legtöbb vendéglátó egységben egyszer használatos evőeszközöket, poharakat, tányérokat használnak. És még az időjárás sem olyan volt, ahogy képzeltem. Többször kellett elővenni a széldzsekit, mint számítottam rá. Azért pozitívumokkal is találkoztunk. Az emberek tényleg sokkal közvetlenebbek és nyitottabbak, mint Európában. Evvel kapcsolatban lenne mit tanulnunk tőlük. Észrevehető a különbség, főleg az utóbbi kellemetlen élményeink után Barcelonában és Rómában. Egyelőre az nem tűnt viszont fel, hogy az amerikaiak különösen elhízottak lennének. De nem is lenne csoda, amilyen édességboltjaik vannak….

Candy shop

Az is érdekes, hogy kik is igazából az amerikaiak, hogy lehet őket egy kalap alá venni, mikor annyi nemzet keveredett itt már össze.  Nálunk még azért nincs annyi külföldi, hogy megszokott legyen, hogy egyik reggel egy kínai nő készíti a reggeli kávénkat, következő nap a palacsintázóban egy mexikói család szolgáljon ki, aztán harmadnap egy fekete srác, és amúgy pedig a szállodát, ahol megszállunk, egy indiai család működteti. Csak a bennszülött indiánokkal nem sikerült még találkoznunk.

Az állatvilág is színesebbnek tűnik itt, mint Európában. Talán kevesebb idő alatt, kevesebb állatfajt sikerült még ezen a kontinensen az embereknek kiirtani. Pár nap alatt is már láttunk, fókákat, tengeri vidrákat, mókusokat és rengeteg különböző madárfajtát – vadászmadarakat, vízimadarakat, énekesmadarakat. És még szinte csak városokban mozogtunk egyelőre.

Fókák a kikötőben San Franciscóban

Folytatás