A világhíres Riói karnevál

Mindenki tudja, hogy Rio de Janeiroban minden évben hatalmas esemény a karnevál. Talán a világ leghíresebb fesztiválja ez, de azt sokan nem tudják, hogyan is zajlik pontosan. Két típusa van a felvonulásoknak. Egyrészt van a hivatalos esemény, amit a Sambadromo-ban tartanak, ami egy 700 méteres felvonulási tér. Itt vonulnak fel a szambaiskolák táncosai, a hatalmas kocsikkal és mérkőznek meg egymással. Több napon át tartják itt esténként a versenyeket. Első két nap a másodkategóriás csapatok vonulnak fel, majd a következő két nap a favoritok. Végül pár nap pihenő után szervezik a nyertes csapatoknak a gálát, ami a karnevál legfontosabb része. Ezekre a felvonulásokra jegyet kell vásárolni. Különböző árkategóriák vannak, attól függően, milyen helyre vesszük a jegyet. Pont, mint egy stadionban egy sportmérkőzésen. A karneválok másik típusa az utcán zajlik. Ezeknek a partyknak a neve „blocos”. Minden kerületben rendeznek ilyen nagy bulikat, ezekhez bárki ingyen csatlakozhat. A résztvevők itt is beöltöznek, de nem különleges, csillogó ruhákba, mint a felvonuláson, csak az ilyenkor mindenhol kapható tüllruhácskákba – férfiak, nők, szinte mindenki ilyet visel. A Gloria kerületben, amelyikben mi laktunk, hatalmas színpadot állítottak fel és nagy tömeg jött össze erre a bulira.

Ahogyan a karneválnak ki kellene néznie mindig - teltház a Sambadromoban és esőmentes időjárás

Mi péntek estére vettünk jegyeket a hivatalos karneváli eseményekre. Olcsóbb jegyeket vettünk, onnan is elég jól lehetett látni a különböző csapatokat. Csak a jegyek átvételekor lepődtünk meg, mert előttünk mindenki nagy paksamétákat kapott, nyakba akasztós belépőket, mi pedig csak két ici-pici jegyet, és még borítékba sem rakták őket. Biztos a jegyet szétosztó fiatalok sem sok ilyennel találkoztak még, mert mi várakoztunk legtovább, a kicsi jegyeinket alig találták meg.

Karneválbelépők

Pénteken 7 óra körül indultunk el a karneválra. Nem is tudtuk pontosan, mikor fog kezdődni a felvonulás, mert három különböző információt találtunk a neten. Metróval érkeztünk és még épp csak feljöttünk az aluljáróból, mikor elkezdett csepegni az eső. Igyekeztünk volna a legközelebbi bejárathoz, de mint kiderült, nem mehettünk be csak a saját kapunkon, ami viszont az egész épület túloldalán volt. Kérdeztük azt is, hogy melyik irányba kerüljük meg a Sambadromot, de persze mindenki másik irányba mutogatott. Az eső pedig egyre jobban esett. Végül eléggé eldurvult a helyzet, egy nagyon erős trópusi vihar kapott el bennünket. Villámlás, dörgés, az eső már nem is esett, hanem folyt, a szél tombolt. Attól féltem minden pillanatban, hogy ránk szakad a fa, ami a közelünkben volt, vagy valamelyik épület bádogtetejét szakítja le a szél és az zuhan ránk. Pillanatok alatt zúdult le több centi eső, ráadásul a környező meredek utcákról is minden felénk folyt. Mindenki bőrig ázott, nem segített sem az esernyő, sem az esőkabát. Azért nem adtuk fel, mikor egy kicsit csendesedett az eső, elindultunk a helyünket megkeresni. Viszont mikor már lábszárközépig érő vízben gázoltunk a járdán, megint elbizonytalanodtunk és inkább megálltunk egy nyitott kapualjban ahol még nyitva volt egy műhely. Itt, bár a vezetékeken csöpögött be a víz, még mindig nagyobb biztonságban éreztük magunkat, mint az utcán, de egy idő után mégis folytattuk az utunkat, mert láttuk, hogy azért jönnek, mennek az emberek. Pocsolyákon átgázolva, még mindig szemerkélő esőben, végül eljutottunk a kapunkig. A jegyünk már teljesen szétázott, de látszott, hogy erre fel voltak készülve, így is simán beengedtek. Felmentünk a tribünre, ahol alig lézengett néhány ember. Próbáltunk jó helyet keresni, bár még abban sem voltunk biztosak, hogy tényleg nem marad el a karnevál, mert az eső csak nem akart elállni. 10 perc várakozás után mondták be, hogy fél óra késéssel indul el a menet majd, mert annyi még kell a takarítóbrigádnak, hogy a vizet eltüntessék a Sambadromo útjáról. Átázva, fázva, ücsörögtünk a többiekkel együtt a fapados részlegben. A VIP ülőhelyeken jobb volt a helyzet. Voltak fedett kis fülkék és néhány egész nagy fedett nézőtér is, de ezekben nagyon kevesen voltak, valószínűleg, csak meghívás alapján lehetett oda bekerülni. Végül majd egy óra várakozás után tényleg elindult a karneváli menet. Jöttek a táncosok, a nagy, feldíszített kocsik, szólt a szamba. Igazán nem tudtam kit sajnáljak jobban. Magunkat, mert nem tudtuk élvezni a látványt átfázva, de legalább hamar leléphettünk, vagy azokat a szerencsétlen táncosokat, akiknek esőben kellett a csúszós utcán táncolnia.

Két iskola vonult fel az első blokkban, utána szünetet tartottak. Mi akkor el is jöttünk, mert tudtuk, hogy még minimum egy óra lesz, mire vissza jutunk a szállásunkra, és a csuromvizes ruháinkban nem nagyon akaródzott már sokáig kinn lenni az éjszakában. Persze ez volt az egyetlen karneváli este, amit elmosott idén az eső. Jól beleválasztottunk. Sajnos így a karneváltól sem kedveltük meg jobban Riót. De még maradt 3 napunk, hogy jó benyomást szerezzünk a városról.

Pillanatfelvétel várakozás közben

Előző

Folytatás