Kirándulások Paraty környékén hajóval és dzsippel

Mostanra már kicsit belefáradtunk a kirándulások saját szervezésébe, így körülnéztünk, milyen programokat ajánlanak Paratyból. Sok utazási iroda kínál kirándulásokat, főleg hajóval a környező fjordokba, strandokhoz, valamint dzsungeltúrákat a vízesésekhez és a közeli cachaceriák-ba. Ezekben a cukornádból készült helyi röviditalt, a cachaca-t készítik.

Saco de Mamangua trópusi fjord

Mi egy csomagajánlatot választottunk: első nap egy 12 fős kis motorcsónakkal elvittek minket egy 4 órás hajókázásra a közeli Saco de Mamanguá trópusi fjordba, majd másnap dzsippel kirándultunk el két vízeséshez és két közeli szeszfőzdébe.

Néhány üveg cachaca

A Saco de Mamangua egy 8 kilométer hosszú fjord, hasonló, mint amilyeneket tavaly láttunk Norvégiában, csak 28 fokos vízzel, aranyszínű homokos strandokkal, pálmafás dzsungellel és nádfedeles vendéglőkkel a partokon. 3 megállónk volt, az elsőnél egy kis öbölben snorkelezhettünk jó háromnegyed órát. Alattunk korallok voltak, körülöttünk mindenféle trópusi halak úszkáltak.

Érkezés az öbölbe

A következő megálló hasonló volt, csak ide azért jöttünk, mert itt forgatták az Alkonyat – Hajnalhasadás című vámpíros film néhány jelenetét. Mivel mi azt nem láttuk, ezért ettől nem voltunk nagyon lenyűgözve, de azért fél órát még szívesen elbúvárkodtunk itt is.

Itt forgatták az Alkonyat című film néhány részletét

Az utolsó stop egy szigeten volt, aminek a legmagasabb pontjáról szépen beláttuk a környéket és lent a kis kikötőnél még ebédelni is lehetett. Innen már szinte egyenesen száguldottunk vissza a motorcsónakkal Paraty kikötőjében, épp csak egy pillanatra álltunk meg egy partszakaszon Trindade közelében, ahol felvettük a főnököt, aki egy másik céges hajón intézkedett előtte.

A csendes kis sziget éttermében

Ez egy nagyon kellemes kis kirándulás volt, a sűrű megállásokkal és megmártózásokkal, még a párás, 35 fokos melegben sem volt fárasztó. Nem úgy a másnapi, egész napos dzsiptúra. Nem mentünk nagyon vészes utakon, ahol egy személyautó nem tudott volna elmenni, de mégis ugráltunk a dzsip hátsó részében és kapaszkodhattunk, hogy ne verjük be semminket. De a környezetért, látottakért cserébe megérte elviselni az útviszonyokat.

Ilyen dzsipekkel mentünk a kirándulásra

Először egy vízeséshez mentünk, amit egy kis esőerdei ösvényen értünk el. Kicsit tovább mászva a folyó mentén, egy természetes medencéhez jutottunk el, ahol hagytak elég sok időt, hogy fürdőzzünk. Szerencsére a mi csoportunk ért ide elsőként, így még nyugodtan meg tudtunk mártózni. Mielőtt végeztünk volna, érkezett még két másik csoport is, úgy már kényelmetlen volt azon a kis területen.

Fürdőzés a természetes medencékben

Innen egy cachaceríá-ba mentünk tovább, ahol megmutatták, hogyan készítik a híres brazil alkoholt, a cachacát. Természetesen kóstolni és vásárolni is lehetett. Volt néhány nagyon ízletes, különleges ízesítésű változat, de végül nem vettünk semmit, mert nem tudtuk, hova pakolhatnánk a sok kis üveget.

Cachacería

Mire itt végeztünk, már elérkezett az ebédidő. Egy hatalmas parkban, folyó mellett elhelyezkedő, pofás kis étterembe mentünk enni. Szerencsére volt menü is, amiben itt is benne volt a rizs, saláta és feketebab köret, így megint változatosan ettünk. Hagytak időt a parkban sétálgatni is, akár fürdeni is lehetett volna a folyóban, de tudtuk, hogy jön még egy fürdős rész, így nem vetkőztünk-öltözködtünk megint.

Függőhíd az étteremhez

A túra fő attrakciója jött, a Cachoeira Toboga, azaz a csúszdás vízesés. Itt a helyiek és merészebb turisták egy meredek vízesésen ülve, esetleg állva le tudnak csúszdázni a folyóba. Nekünk elvileg ezt nem lehetett kipróbálni, a túraszervezők nem vállalták a felelősséget, ha bárkinek valami baja történik, de mivel a csúszda feletti medencénél megálltunk ismét fürdőzni, ha valaki akart volna, lemehetett volna nyugodtan kipróbálni. A mi csoportunkból szerintem senki nem ment vissza. Nekünk sem hiányzott még megkockáztatni sem, hogy az út utolsó két hetében törjük össze magunkat.

Még befejezésképpen elmentünk egy másik cachaceríába is, ehhez a vízeséshez közel, de mi itt is csak kóstolgattunk, nem vásároltunk. Ezzel kellett volna, hogy véget érjen a túránk, de aztán még elvittek minket Paraty erődjéhez is. Ide mi másnap gondoltuk, hogy felmászunk, de így jól jártunk, mert egyébként elég messze lett volna a szállásunktól. Az erőd 1703-ban épült, a kikötőben megforduló aranyat védte a kalózok támadásaitól. Ma már nem sok maradt meg belőle. Az itt álló épületben még működik egy kis múzeum, de ez épp bezárt, mire mi odaértünk, így csak a kilátásban tudtunk gyönyörködni és a kolibrikben, amikből itt jó pár repkedett.

Előző

Folytatás